Paprikanemesítés Keszthelyen
Keszthelyen – bár nem kifejezetten paprikatermesztő körzet – több mint 70 éves hagyománya van a paprikanemesítésnek. Az elmúlt évtizedekben 8 olyan különleges étkezési paprikafajta került itt bejelentésre, amelyek mind a mai napig termesztésben vannak – kezdte köszöntőjét Dr Geösel András, a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetem Kertészettudományi Intézetének igazgatója.
Az intézet egyik alapvető feladata annak a több mint 5000 génbanki tételnek a fenntartása és megőrzése, ami Keszthelyen a rendelkezésre áll. Ezen génbankok fenntartása alapvető fontosságú a nemesítői munkához, hiszen a termesztésben egyre gyakrabban felbukkanó új kórokozók és kártevők ellen való védekezés egyik zálogát képezik.
Azt tudnunk kell, hogy paprika esetében 5, 8, 10 év múlva mit szeretnének fogyasztani a fogyasztók, mert annyi időbe telik egy új fajtának az előállítása. Más kertészeti növényeknél, gyümölcsöknél ez akár 10-20 év is lehet. Kutatói feladat megálmodni, hogy mire lesz igény a jövőben. Ami az ilyen génbankoknak a nagyon nagy előnye, hogy viszonylag gyorsan tudnak a nemesítéshez olyan alapanyagot szolgáltatni rezisztencia vonalon, ami más módszerekkel jelenleg nem áll a nemesítők rendelkezésére” – mondata Geösel András intézetigazgató.
Keszthelyi fehér, a hírhedt első tájfajta
Dr. Kovács János, egyetemi docens paprikanemesítés történetéről, a keszthelyi fajtákról és a génbanki tevékenységről tartott érdekes összefoglalót. Külön köszöntötte a megjelentek közt Csilléry Gábort, akit korelnökként és a paprikanemesítés területén végzett genetikai szakmai munkássága révén a terület egyik példaképeként mutatott be az egybegyűlteknek.
Történeti visszatekintésében, ha nem is Kolumbuszig, de Keszthely várossá alakulásában döntő szerepet játszó Festetics család 18. századi letelepüléséig és a Georgikon 1797-es alapításáig pillantottunk vissza. A helyi tájpaprika génállományát a 19. század folyamán a Balaton környékére települt bolgár kertészek alakították ki, akik egész a 20. század közepéig ellátták áruval a keszthelyi piacot. A paprikanemesítés a Kertészeti Tanszék 1947-es létrejötte után kapott lendületet, amikor is a „Keszthelyi fehér” tájfajta az országos fajtaregisztráció elindulásakor előzetes állami elismerést kapott.
Bár a mai mércével mérve nem rendelkezett kiugró tulajdonságokkal az első fajta, mégis a feljövőben lévő konzervgyárak egyik vezető paprikája lett. Kielégítette azt az igényt, hogy olyan fehér, tölteni való, csípmentes fajta legyen, amelynek 8–9 cm hosszú és 5–6 cm széles bogyóiból hat darab belefér az 1 literes üvegbe. A mai viszonylatban hihetetlen mennyiségnek tűnő, több száz kiló paprika vetőmagot értékesítettek az akkori állami gazdaságok, termelő szövetkezetek számára, akik a konzerviparnak szükséges alapanyagot szállították.
A „Keszthelyi fehér” paprika sikere az Egyetem figyelmét is felkeltette és további ösztönzést adott a kutatói munka folytatásához.A nagyüzemi termelés térnyerésével a vírusbetegségek leküzdése és a rezisztencianemesítés jelölte ki a nemesítés további fő irányvonalát. A munkát megkönnyítette, hogy a városban erős növényvédelmi intézet is működött. A szerencsés együtt állásnak köszönhetően az 1970-es években egy gazdaságilag is fenntartható, nyereségesen működő 10 hektáros zöldségtermesztő teleppel büszkélkedhetett a Georgikon, ahol a vetőmag előállítás és értékesítés mellett komoly kutatói munka is zajlott.
