A rendszerváltás, a gazdasági helyzet átalakulása és az egyetem többszöri átszervezését követően a telepet mára szinte teljesen felszámolták és az egykori 10 hektárból ma csupán egy hektáron osztoznak a kutatók, 3-4 másik ágazattal közösen.
A lecsökkent létszámból kifolyólag jelenleg a génbank fenntartása is komoly feladat elé állítja a munkatársakat, a nemesítési tevékenység is erősen korlátozott, az utolsó fajtabejelentés 2020-ban történt.A génmegőrzés kulcsfontosságú
A nemesítési munka folytatásának elengedhetetlen feltétele a génmegőrzés. A nemesítői fajtagyűjtemény fénykorában 550 önálló fajtát tartalmazott Kaliforniától Japánig, jelenleg 334 tétel van a támogatott génbanki programban. A nemesítői fajtagyűjtemény és a génbank szétválása 1994-ben indult az első sikeres génmegőrzési pályázat elnyerésével, amelyre hazai és uniós források is lehetőséget adtak.
Reményt keltőnek tartja, hogy a generáció váltás előtt álló intézetben a fiatal kollégák lelkesedése töretlen, bízik benne, hogy a megőrzésen túl a jövőben ismét fejlődésnek indulhat a nemesítői munka is, amiben nagy szerepet hárul Salamon Jánosra és csapatára. A jelenlegi gazdasági helyzetben a megőrzést tudják garantálni a campuson, arra törekednek, hogy amit megörököltek az elődöktől, azt továbbadják az utódoknak és ha nem is tudnak érdemben hozzátenni a gyűjteményhez, de legalább ne vesszen el az a kincs, ami a kezükben volt.
A paprika génbemutató során egy 36 tételből álló paprikakóstolón is részt vehettek a megjelentek, amelyen az édes és csípős fajták bírálata – szín, alak, illat, íz, állomány, héj tulajdonságok – alapján kellett rangsorolni a paprikákat. A hagyományos fehér húsú töltenivaló fajtáktól, a fekete héjú és zöld húsú kaliforniai típuson keresztül az erősen parásodó felületű ’elefánláb’ bolgár tájfajtáig széles volt a paletta, nem beszélve a különböző csípősségű erős típusokról, aminek hatóanyagai betöltötték az egész termet, szem- és szájüreget egyaránt.
Az izgalmas utazás a kóstoló után a fóliasátrakban folytatódott, ahol 4-5 tövenként követték egymást a világ különböző pontjairól származó, habitusban teljesen eltérő tájfajták vagy a már helyben szelektált ígéretes fajtajelöltek.
Ahogy a kutatók kiemelték a paprikáknak ez a genetikai sokfélesége biztosítja a nemesítési munka során a különleges ízvilágú, egyedi változatok előállítását, amelyek ellenállnak a betegségeknek, és akár permetezés nélkül könnyebben, egyszerűbben és gazdaságosabban termeszthetők.
