Hazai fekete ribiszkék

Alapvető változást hozott a hazai, saját nemesítésű anyagok vizsgálata, ami egyértelműen ifjabb Porpáczy Aladár nevéhez fűződik. Az 1960-as évek elején hosszabb időn át dolgozott Svédországban a feketeribiszke-kutatás területén, és hazajövetelekor magával hozhatott egy magoncállományt. Ebben a populációban találták meg Zatykó Józseffel a később Fertődi 1 néven állami elismerést nyert fajtát. Az állami minősítést 1976-ban kapta meg, és bevezetése forradalmasította az ágazatot. Erre az időpontra már kikristályosodtak a fajjal kapcsolatos kiválasztási ismérvek. Öntermékenység, felfelé álló bokoralak, lehetőség a gépi betakarításra, gombákkal szembeni rezisztencia, de legalább tolerancia. A Fertődi 1 pedig megfelelt ezeknek a követelményeknek. Korábban mindenki a vegyes telepítést javasolta a jobb termékenyülés érdekében, de ez sok gondot okozott az eltérő virágzási idő miatt, illetve többmenetes betakarítást kívánt, ami megnehezítette a szedést és értékesítést.

A Fertődi 1 gyorsan vezető fajta lett az ültetvényekben, az 1980-as évek elején a faiskolai szaporítás háromnegyedét adta. A kutatói vizsgálatok szerint közel 50%-os a termékenyülési képessége. A korabeli statisztikai adatok nem bontották külön piros, fehér és fekete ribiszkére a telepítési adatokat (sajnos jelenleg sem), de a kibocsátott szaporítóanyag mennyisége alapján több száz hektár létesült belőle. A kezdeti lisztharmat-rezisztencia azonban úgy tizenöt év után összeomlott, és már csak hatékony növényvédelemmel lehetett megvédeni a lombozatot és a fürtöt a kialakult lisztharmatrassz ellen. Sajnos ugyanígy járt a szlovák eredetű Otelo fajta is, amelynél már tíz év után bekövetkezett ez a gond.

A Fertődi 1 sikere után sem szűnt meg a fajta keresztezéses nemesítése. Ismét a svéd nemesítés adott kiváló szülőpartnert a gombák elleni rezisztencia kialakításához. A behozott Titania és Triton fajták használatával tartósan lisztharmatrezisztens fajták kerültek ki Porpáczy Aladár keze alól. A Dyana lisztharmatra nem fogékony, de a rozsda erősen fertőzi már a faiskolában is. A Dorottya viszont mindkét kórokozóval szemben ellenálló, és terméshozama is megfelelő. Ezek a fajták azonban már nem hoztak jelentős felfutást a termesztésben, mert egyéb tényezők közbeszóltak.

Kedvezőtlen hatások

Porpáczy Aladár már az 1970-es években papírra vetette, hogy hazánk a fekete ribiszke termeszthetőségének déli határán helyezkedik el. Ez ma már Lengyelország északi részére tevődött át. A globális felmelegedés olyan viszonyokat teremtett, ami nem teszi gazdaságossá a termesztését. Korábban a tavaszi fagyok okozták a legnagyobb gondot a korai virágzású állományokban, ma pedig a május végén beköszöntő rekkenő meleg. A gyönyörűen bekötött fürtök a hirtelen jövő fölmelegedésre a bogyók ledobásával válaszolnak, hogy fenntartsák a bokrok vízháztartásának egyensúlyát. Az erőteljes UV-sugárzás miatt napégési tünetek jelennek meg a levélen és az esetleg fennmaradó bogyókon is.