Rozmaring, a szent növény
A levendula rokonát, a kerti rozmaringot (Rosmarinus officinalis) jellegzetes illatáról könnyű felismerni, sokan szeretik, mások túl erős szagúnak tartják.
Örökzöld, 1-2 méter magas cserje. Erősen aromás illatú, bőrnemű levelei keskeny szálasak, fonákuk fehéren molyhos, szélük jellegzetesen besodrott. A levelek nyele és a virágok kocsánya csillagszőröktől gyapjas. Halványkék, ritkábban mályvarózsaszín virágai leveles, végálló füzérben márciustól áprilisig, de szórványosan egészen szeptemberig nyílnak. Apró, sima, barna makkocskatermései vannak.
Fotó: Fráter Erzsébet
Mediterrán cserje, a Földközi-tenger melléki száraz cserjésekben, makkiában, sziklakibúvásokon őshonos. Nálunk szabadban csak védett helyen, déli fekvésű, napsütötte rézsűkön és meleg fal védelmében telel át, de nagyobb cserépben is tartható.
A mediterrán konyha fontos fűszere, pástétomokba, mártásokba, krémlevesekbe, valamint disznó- és marhahúsok, rák- és kagylóételek mellé ajánlják.
Szerencsehozó, és az ördögöket távol tartó növénynek gondolták. A középkorban az Alpoktól délre a kolostorkertek népszerű növénye volt. Sok helyütt ma is a lakodalomba készülő fiatalok dísze, a legények a kalapjuk mellé, a lányok a mellükre tűzik. A rozmaringág a népi díszítőművészet fontos motívuma.
Illóolaja frissítő, serkenti a vérkeringést, az emésztést, fertőtlenítő, baktérium- és gombaölő, antioxidáns hatású. Számos fogyasztókeverék alkotórésze. Az illatszeripar parfümök, korpásodás elleni samponok készítésére használja, főzetét hajhullás ellen alkalmazzák, valaha szerepelt a hivatalos gyógyszerkönyvekben is.
Parfüm és kölni
A rozmaringból és alkoholból desztillált rozmaringszesz „magyar királyné vize” (Aqua Reginae Hungariae) néven Európa-szerte híres volt egészen a 18. századig, a kölnivíz megjelenéséig. Megjelenése a 14. századra vezethető vissza, de pontos receptje nem ismert. Hírét mutatja, hogy a világ első illattárában, a Versailles-ban található Ozmotékában is őrzik, mint a legkorábbi parfümöt
A kölnivíz receptjét az olasz származású J. M. Farina állította össze, majd Wilhelm Mülhens vitte sikerre, aki a 18. században alapította meg parfümgyárát Kölnben, a Glockengasse 4711. számú házában. Innen a híres 4711 kölni neve, amelynek összetétele titkos, legfőbb alkotórészei citrus-illóolajok, rozmaring, levendula és tiszta alkohol. A friss és könnyű illatok meghódították az egész világot.
A mai osztályozásnál a klasszikus parfüm (Eau de Parfum) 15 százaléknyi, az Eau de Toilette nagyjából 10 százaléknyi, míg a kölni (Cologne) 5 százaléknyi illóolajat tartalmaz.
