Ó, ha rózsabimbó lehetnék…

Nem túlzás állítani, hogy a rózsa a világ legismertebb virága és illata. E páratlanul gazdag és feltűnő szépségű, emellett változékony és hibridizációra hajlamos nemzetség több, főképp kelet-ázsiai faját vonták be sok száz évvel ezelőtt a nemesítésbe, elsősorban az ókori Kínában, Perzsiában és Itáliában, ahol páratlan rózsakultusz bontakozott ki.

A rózsa feltűnő szépségével, kellemes illatával a rómaiak életének minden területét átjárta, a messze földön híres császárkori lakomák fényűző fűszere volt. Aromás, illatos szirmával Apicius szerint felfújtat készítettek és mézes bort ízesítettek. Az ókori szerzőktől (Seneca, Plinius) tudhatunk a rózsatermesztésről, hogy meleg vizes házakban termesztették, de az itáliai rózsakultusz fajait nem könnyű biztosan megállapítani. Köztük lehetett az erős illatú parlagi rózsa (Rosa gallica), a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), de ismerhették a vadrózsát (Rosa canina), és a többszörös hibrid százlevelű rózsát (Rosa centifolia) is.

Alacsony (0,2-0,8 m), vékony elágazó hajtású, kúszó gyöktörzsű rózsa. Tüskéi és mirigyes sertéi keverten borítják a vesszőket. Levelei 3-5 merev, bőrnemű levélkéből összetettek. Virágai nagyok, többnyire magánosan állók, rózsaszínűek. Csészelevelei lándzsás cimpájúak, s a csipkebogyóról lehullanak. Közép- és Dél-Európán át Kis-Ázsiáig honos, nálunk a középhegységekben és a Dunántúlon gyakori. Számos kerti rózsafajta őse.

Egyik hibridje a Nyugat-Ázsiából származó, illatos, viszonylag kicsi, telt virágú damaszkuszi rózsa (Rosa damascena), mely a rózsaolaj, rózsavíz leggyakoribb alapanyaga. Használják a közel-keleti, török konyhaművészetben is, lekvár, szörp, tea készítésére, csirkeételek fűszerezésére, édességek, fagylaltok, joghurtok, pudingok ízesítésére. 2019 óta Szíriában a damaszkuszi rózsát az UNESCO a szellemi kulturális örökség részeként tartja nyilván. Mind a mai napig a nyílástól, vagyis májustól, kora reggel kézzel szedik a virágokat és kézzel válogatják a szirmokat. Egy részét teának szárítják, másik részét lepárlóba viszik, és a szüretet fesztiválon ünnepelik.