Kelet-Ázsiában a ráncoslevelű rózsának (Rosa rugosa) van hasonló szerepe, friss szirmaiból üdítőital, ételízesítő készül, szárított szirmaival teát illatosítanak. Városi parkokban az egyik leggyakrabban ültetett vadrózsafaj, könnyen felismerhetjük jellegzetes, fénylő sötétzöld leveleiről, melyek az erek mentén ráncosak és ősszel szép narancsbarnára változnak. Magánosan vagy többesével álló élénk, sötét rózsaszínű virágai kellemes illatúak. Termése feltűnően nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös csipkebogyó.

Illóolajok

A rózsaolaj a rózsa szirmaiból lepárlással nyert illóolaj. Az illóolajok, melyek a növények tizedében előfordulnak, olyan illékony anyagok folyékony elegyei, melyek zsírban oldódnak, de vízzel nem keverednek. Az illóolaj összetétele, minősége függ a növény kemotípusától, a környezeti tényezőktől (éghajlat, talaj, betakarítás időpontja stb.) és a növényi részek feldolgozásától.

A rózsák szirmainak kivonata nemcsak az illata miatt jelentős, hanem összehúzó, gyulladáscsökkentő hatású, égési sérülések, napégés, rovarcsípés kezelésére is kiváló.

A legősibb dísznövény

Liliom volt valószínűleg a világ legrégebben ültetett dísznövénye. A liliomok évelő, hagymás növények, levelük váltakozó vagy örves állású. Több faj egy méternél is magasabbra nő, ezek szára gyakran nem bírja el a virágok tömegét. A viráglepel hat sziromból áll. A lapos mag háromélű toktermésben fejlődik, és csak rövid ideig csíraképes. Közel 120 fajuk és számtalan hibridjük ismert.

Az illata miatt jelentős fehér liliom (Lilium candidum) képe már egyiptomi síremlékeken is látható. Délnyugat-Ázsiában és Délkelet-Európában őshonos, de oly régen kultúrába vonták, hogy eredeti természetes élőhelye pontosan nem állapítható meg. Az ókor óta népszerű dísznövény, ragyogó fehérsége miatt a tisztaság, az ártatlanság és a szüzesség jelképévé vált. A római katolikus szimbolikában Szűz Mária jelképe lett. A kolostorkertek megbecsült növénye volt. A liliom a francia királyok családi címerébe is bekerült a 12. század elején, és idővel a Bourbon-ház fő jelképévé vált.

Nagyon mutatós, magas, évelő hagymás növény. Tőlevelei nagyobbak, szórtan álló lándzsás szárlevelei valamivel kisebbek. Föld alatti vegetatív szaporítószerve hagyma, mely 7-10 cm átmérőjű, laza szerkezetű. Nyáron nyíló, feltűnő, tölcséres fehér virága erőteljes illatú.

Gyógynövényként is ismert. Hagymáját gyulladáscsökkentő és égési sérüléseket gyógyító kenőcsökbe rakták, olajban áztatott virágszirmaival sebeket, rovarcsípéseket, ekcémát kezeltek.

A vázába tett liliomokról elterjedt, hogy erős illatuk veszélyes lehet, és bizonyára vannak illatokra érzékeny emberek, de mérgezéses esetről nem tud a szakirodalom. Ha illatukat túl bódítónak találjuk, éjszakára tegyük ki a szobából a csokrukat.