Ez eleve adott volt, és soha nem is terveztem nagyobb népességű településre költözni. Vállalnom kellett, hogy a támogatói okirat kézhezvételétől számított 9 hónapon belül elkezdem a megvalósítást. Ez sem jelentett gondot, hiszen alig vártam, hogy megtörténjen a telephelybővítés. Minden mindennel összefügg, hiszen így a pároztatótelepem megfelelő mozgásteret biztosít a sikeres anyaneveléshez. Vállaltam a méh­családszám növelését. Ez is előrevitt a szakmai sikerekben. Vállalnom kellett, hogy részt veszek egy képzésen, amely sok hasznos tudnivalót adott a projekt megvalósításához, de egyéb területek kihívásaival is megismerkedhettem, szóval nemcsak érdekfeszítő volt, hanem hasznos is. És még egy sikeres vizsga letétele után egy tanúsítvánnyal gazdagodtam.

Utólag egyértelműen jó döntésnek bizonyult részt vennem a pályázatban, mert számos dologban előbbre vitt szakmailag, és a sikerességben is előreléptem.

Minden pályázatban van kockázat, de mindenki a saját döntése szerint cselekszik. Egy pályázat elindításának egyik feltétele szerintem az, hogy józanul mérlegelünk, felmérjük a lehetséges buktatókat, kockázatelemzést végzünk, és lelkiekben felkészülünk minden veszélyforrásra, amely a pályázat sikerét kockára teheti. Ezek hiányában nem ajánlom senkinek, hogy felelőtlenül bármibe beleugorjon. Minden döntésnek, vállalásnak ára van, és ezzel tisztában kell lenni. Ha úgy látom, hogy nem tudok egy feltételrendszernek megfelelni, bele sem vágok.

Természetesen előrelátással, gondos tervezéssel, tanácskéréssel elejét vehetjük a kritikus pontoknak. Az sem mindegy, hogy a pályázatírónk mennyire van képben ezekkel a nehézségekkel, és mennyire tud megoldást találni a problémáinkra.

Azoknak ajánlom szívesen a Vidékfejlesztési Program pályázati lehetőségeit, akik éreznek magukban minimális vállalkozási hajlamot, és tenni is akarnak és tudnak azért, hogy egy kicsit előrejussanak. Akik csak azt várják, hogy mindent mások oldjanak meg helyettük, azoknak nem ajánlom. A méh állatjóléti pedig tipikusan azoknak a méhészeknek való, akik komolyan és hosszú távra gondolták a méhészkedést. Nem azért méhészkedünk, hogy az állatjóléti támogatás legyen a cél, de ha már méhészkedünk, akkor érdemes ezzel a kitűnő lehetőséggel élnünk. Óriási segítséget jelent ez az ágazatunknak.

A méhészeti ágazat talpon maradása érdekében létfontosságúak az agrártámogatások. Ez számomra nem kérdés.

Át kell értékelnünk és a változó körülményekhez kell igazítanunk a méhészeti technológiánkat. A méhészeti ágazat egyértelműen válságban van. Nem csak a mézpiac miatt van ez, és nem is csak a növényvédelem és a mezőgazdaság változásai miatt. Nézzünk körül: új kártevők és özönfajok fenyegetnek bennünket. Vármegyénkben egyre nehezebb átteleltetni méheinket az amerikai lepkekabóca mézharmatméze miatt. A kapunkban kopogtat az ázsiai lódarázs és a keleti lódarázs, a Dél-Alföldön soha nem látott aszály tombol, és folytathatnám a sort. Tehát rengeteg kihívás, megoldandó feladat áll előttünk, és minden lehetőség, segítség jól jön. Személyes véleményem, hogy a méhészeti támogatásokat nagyon fontos megtartani, fejleszteni, rugalmassá tenni, és azoknak, akik ezekkel a lehetőségekkel élnek, minden szakmai segítséget meg kell adni, hogy minden támogatás célba érjen és jól hasznosuljon.

Lászlóffy Aranka