Szerző: Farkas László

Első generációs, főállású méhészként dolgozom, feleségemmel együtt, aki szintén teljes munkaidőben vesz részt a méhészet mindennapjaiban.

A méhészkedést 2011-ben kezdtem, 2015-ben elvégeztem a méhész tanfolyamot, majd 2020-ban megszereztem a méhészmester képesítést. Mindig az volt a célom, hogy a méhészetből a legtöbbet hozzam ki, és több lábon állva építsem fel a vállalkozást.

Tagja vagyok a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületének, hiszen egyik fő bevételi forrásunk a méhanyanevelés és -értékesítés. Mézünket háztól és a webáruházunkon keresztül adjuk el, emellett mézborgyártással és -értékesítéssel is foglalkozunk, ami szintén fontos bevételi forrása a vállalkozásunknak.

Új méhészeti termékek és szolgáltatások

Idén egy teljesen új termékkel, az AquaBee mézes vízzel jelentünk meg, amely egyedülálló Magyarországon és Európában is. Közel kétévnyi fejlesztésbe és kísérletezésbe került, mire sikerült olyan technológiát kialakítanunk, amellyel a termék tartósítószer nélkül is biztonságosan eltartható. Méhészetünk OMME-bemutatóméhészetként is működik, így nemcsak termeléssel foglalkozunk, hanem gyakorlati és elméleti tudnivalókat is megosztunk a méhésztársakkal.

A Vidékfejlesztési Program keretében a fiatal gazda pályázatot használtam ki, amelyet 2018-ban sikeresen elnyertem. A megvalósítást 2019-ben kezdtem el, és ez jelentős segítséget nyújtott abban, hogy stabil alapokra helyezhessem a méhészetemet, illetve elindíthassam a további fejlesztéseket. Amikor megpályáztam a fiatal gazda támogatást, még mellékállásként méhészkedtem. Folyamatosan fejlesztettem a méhészetet, minden bevételt visszaforgattam, így nem igazán tudtam kivenni belőle pénzt a megélhetésre. A célom kezdettől fogva az volt, hogy főállású méhészként élhessem az életemet.

A pályázat erre kiváló lehetőséget kínált: egyrészt 75 százalékban előfinanszírozott volt, másrészt vissza nem térítendő támogatást nyújtott. Akkori számításaim szerint pontosan annyi forrásra volt szükségem ahhoz, hogy a váltást véghez tudjam vinni, mint amennyit a pályázat biztosított.

Elsődleges célom az volt, hogy az akkori, körülbelül 70 méhcsaládos állományomat legalább megháromszorozzam. A szaporítás szakmai oldalról nem jelentett akadályt, hiszen tudtam, hogy a 70 családból ezt meg tudom oldani. A nagyobb kihívást az jelentette, hogy a tervezett több mint 200 családhoz elegendő kaptárra, valamint megfelelő műhelyre és raktárra is szükségem volt. A támogatás jelentős részét ezért kaptáranyag vásárlására fordítottam, majd saját kezűleg legyártottam 150 darab kaptárt. Emellett felépítettem egy műhely- és raktárépületet is, szintén saját kivitelezésben, így költséghatékonyan tudtam felhasználni a pályázati forrást. A fennmaradó összeget a mézborgyártás beindításához szükséges fejlesztésekre fordítottam: tartályokat, szűrőket, töltőgépet vásároltam, valamint kialakítottam a higiéniai előírásoknak megfelelő helyiséget, és beszereztem az adóraktár működtetéséhez szükséges programot.

Nagyon fontos megismerni minden pályázatban a kötelező vállalásokat is. Vállaltam például a méhállomány megháromszorozását, ami a pályázat egyik alapkövetelménye volt. Emellett kötelezettséget vállaltam egy alkalmazott foglalkoztatására, valamint arra, hogy a támogatás egy részéből napelemrendszert telepítek. Szerepelt a vállalások között az átállás megkezdése a biogazdálkodásra is, továbbá évenként meghatározott összegű mezőgazdasági bevételt is teljesítenem kellett. Fontosnak tartottam, hogy csak olyan vállalásokat tegyek, amelyek meg is valósíthatók. Pluszpontért nem ígértem olyat, ami kockázatot jelenthetett volna a teljesítés során – inkább biztosra mentem, és így minden vállalásomat teljesíteni tudtam.