Hajsza a gyorslevesért

1838-ban Carl Heinrich Knorr engedélyt kapott egy élelmiszerekkel foglalkozó gyár létrehozására. A vállalkozó szellemű üzletember kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett, de főleg mezőgazdasági termékek voltak a palettáján.

Az 1860-as évek végén a Knorr-fiúk csatlakozásával a családi vállalkozás új lendületet kapott, mivel ők az élelmiszergyártással szándékozták gazdagítani a profilt. 1870-től növényi liszteket forgalmaztak, illetve a zöldségek és fűszerek szárítással történő tartósításán ügyködtek.

1883- ban elkészült az első „gyorsleves” Julius Michaël Johannes Maggi által. A példás szociális érzékkel megáldott Maggi úr elsődleges célja az volt, hogy a munkások egyre romló egészségi és tápláltsági állapotán javítson. Fridolin Schulerrel valami olcsó, tápláló és nem utolsósorban, gyorsan elkészíthető étel alternatíváján dolgoztak. Kísérleteik közben a hüvelyesekre esett a választásuk. Megalkották a borsóliszt alapú, zöldségekkel és fűszerekkel gazdagított, röpke negyedóra főzéssel elkészíthető levest. A levesliszt az első svájci Konyhaművészeti Kiállításon a legrangosabb elismerésben részesült. 1887-ben került piacra a híres Maggi-féle ételízesítő, mely világszerte hatalmas sikert aratott.

Illetve a vásárlást. 1898-ban megjelent az első húsleveskocka. 1906-ban feltalálták a liofilizálást, vagyis a fagyasztva szárítás technikáját. 1949-ben elkészült az első dehidratált, tésztával gazdagított csirkeleves, mely a Knorr nevéhez fűződik.

És tudjuk, hogy mi a helyzet ma. A gasztronómiai fejlődés hipersebességre kapcsolt, sztárséfek népszerűsítik a főzést, új alapanyagokkal kísérleteznek és elképesztő látványvilágot teremtenek a tányérokban. A versengés, a divat és a hóbortok minden korábbinál jelentősebben tetten érhetők ezen a területen. Viszont trendi lett főzni és főzni tanulni. Ami azért bizakodásra ad okot. De a minőségi éhezés mégis hatalmas méreteket ölt. A technikai vívmányok könnyebbé teszik az életünket, de sok esetben meg is rabolnak.

Mintha visszaköszönne a néhány évszázaddal ezelőtti helyzet, miszerint a túlhajszolt embereknek sem kedvük, sem idejük rendszeresen rendes ételt készíteni. A gyorséttermek palettáján pedig nem igazán találunk leveseket. Vajon mit hoz a jövő? Teret hódít a molekuláris gasztronómia? Óriási fazekak helyett elég lesz 1-2 bögrét tartanunk a konyhában? Rajtunk is múlik. Instant levest hörpölünk, vagy beszerezzük a zöldségeket és magunkhoz ragadjuk a fakanalat.