Általában a hét első napjait töltik szedéssel, utána a zöldmunka köti le a dolgozókat, de a hétvégére nem időzítenek munkát. A nyári forróságban heti kétszeri szedést is be kell iktatni, hogy a bogyók minősége ne romoljon. Hektáronként 6-8 emberre van szükség, hogy minden munkafolyamatot időben elvégezzenek. Két külön csapatban dolgoznak, van, aki csak teker, mások a zöldmunkát végzik, a szedésben mindenki részt vesz.
Szedés után fél órán belül fényvédett helyre teszik a termést, különben felére csökken a pulton tarthatósága. A bogyókat előhűtik 18 °C-ra és csak utána teszik a 12-14 °C-os hűtőbe. A hűtőlánc utána sem szakad meg, hűtőkamionok viszik a Zöldség Világ Kft. termelői szervezet szegedi telephelyére, az ottani csomagolás után pedig 6 °C-osan rakják a kamionba.
Idegenkedett tőlük a piac
A Sweet Palermo® típus piaci bevezetése sem volt egyszerű, a magyar fogyasztók és a kereskedők is nehezen fogadták el az újdonságot – pedig ők a kezdetektől fogva termesztettek narancsszínű, citromsárga és piros paprikákat is, hangsúlyozta Ignácz Ferenc. Rögös volt az út, de a kitartás a és tanulás meghozta az eredményét, a 13 ezer négyzetméterről évente mintegy 250 tonna paprikát exportálnak Németországba a tészen keresztül, a vevők legnagyobb megelégedésére. Azt is tudják, hogy hibázni nem lehet, hiszen a vevő ragaszkodik a tökéletes minőséghez, és nincs visszaút, ha valaki kiesik a német piacról.
A vékony bőrszövetnek köszönhetően kicsi veszteséggel grillezhető, a sok cukortól pedig finoman karamellizálódik a terméshús. Aki megkóstolja, egyből észreveszi, mennyire különbözik a többi paprikától. Ezért is fájó, hogy főként a pirosra érő fajtákat sokan még ma is összemossák a kápiával vagy a bocskorpaprikákkal, mivel az áruházakban sem mindig különítették el a típusokat.
A Tatayoyo® narancssárgára érő bogyói jellemzően 80-100 grammosak, általában háromrekeszűek, mag alig van bennük, és nem elvárás a teljesen egyöntetű termésalak. Becslések szerint így az első évben elérik a 10 kilogrammot négyzetméterenként a szezon végére.
