És akkor a tészta
Igazából a hamuban sütés megenged némi rugalmasságot, tehát többféle receptúrát is érdemes kipróbálni, hogy megtaláljuk a leginkább tetszőt. Nincsen egyedüli jó megoldás, az a jó benne, hogy a saját ízlésünkre szabhatjuk. Lehet kelesztett vagy keletlen.
Lisztből is érdemes többfélét kipróbálni, búzát, rozst, kukoricát, árpát, kölest, vagy ezek keverékét. Ajánlott használni valami lazítóanyagot (élesztő, kovász, sütőpor), egyébként valószínűleg ehetetlen lesz. De hát kinek a pap, kinek a papné. És akkor jöjjön végre néhány recept.
Hamuban sült pogácsa: találhatunk egy autentikusnak tűnő receptet Csizmadia András, Kútvölgyi Mihály, Nyers Csaba: Gabonakonyha című művében. Keverjünk össze egy tálban 500 g teljes kiőrlésű rozslisztet, egy csipet sót és 300 ml langyos vizet, gyúrjunk belőlük tésztát. Meleg helyen, letakarva pihentessük egy éjszakán keresztül. Másnap formázzunk félmaroknyi gombócokat, kissé lapogassuk el, majd helyezzük az előkészített parázsra. Forgassuk meg néhányszor, és ha a közepükbe szúrt tű szárazon jön ki, akkor készen vannak.
A következő egy modernizált összetevőket is tartalmazó recept, amely talán a kényesebb ízlésűeket is megnyeri. De nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy abszolút más lesz, mintha sütőben, vagy kemencében sütnénk.
Hamuban sült lepény: szitáljunk össze 300 g finomlisztet és 200 g teljes kiőrlésű búzalisztet. Egy evőkanál szárított élesztőt aktiváljunk 350 ml enyhén meleg vízben, majd adjunk hozzá 1 evőkanál cukrot, 3 evőkanál olívaolajat és ½ evőkanál sót. Öntsük a folyadékokat a lisztkeverékünk közepén kialakított mélyedésbe, majd gyúrjuk gombóccá.
Folytassuk a gyúrást lisztezett felületen, míg sima, rugalmas tésztát nem kapunk. Letakarva meleg helyen legalább 4 órán keresztül kelesztjük, de hagyhatjuk egész éjszakára is. Ezután tépjünk belőle kb. ökölnyi darabokat, nyújtsuk vékonyra, tegyük egy forró hamurétegre, a maradék hamuval pedig takarjuk be.
Kb. 30-50 perc alatt sül meg, a tészta vastagságától és a hőfoktól függően. Ha kopogtatásra üreges hangot ad, akkor készen vagyunk, és már csak egy kis türelemre van szükségünk, míg fogyasztható hőmérsékletűre hűl.
A hamuban sült pogácsa az emberiség múltját őrző táplálék. Habár manapság már nagyon nehéz lenne előállítani olyan összetételű kenyérkét, amilyet az őseink fogyaszthattak, részben azért, mert fogalmunk sincs, pontosan milyen gabonafélékből készülhetett, (talán mindig másmilyenből, abból, ami éppen kéznél volt, amit találtak), részben pedig azért, mert ezek már valószínűleg nem is léteznek, és talán nem is nyerné el a tetszésüket, emlékét mégis melegséggel öleli körül szívünk kemencéje.
