Mivel a kacsa napjainkra állandóan hozzáférhető termékké vált, a Tranzit-Food Kft. esetében a friss áru értékesítése meghaladja a 60 százalékot, pedig 10 évvel ezelőtt ez még nem érte el a 10 százalékos részarányt. Mivel a korábbi években észrevették a kacsánál, hogy milyen változások következnek be a fogyasztásban, éppen ezért felkészültek a beruházások, fejlesztések kapcsán. Ezt a fogyasztási trendváltozást azonban sajnálatos módon nem látják a liba esetében. Ám, amikor azt kérdezik Szabó Ákostól, hogy ebben az évben mennyi lesz a liba ára, arra azt válaszolja, annyi, amennyiért a kereskedők kirakják a pultba. Az is igaz, hogy a feldolgozó, az úgynevezett átadói árra képes hatni.
A feldolgozásnál is hasonló jelenségről számolhatnak be, bár ott a liba készáruvá történő előkészítése nem a kétszerese a kacsáénak. Végezetül igaz ez a kétszeres különbség az átadói áraknál is, legalábbis ezt bizonyítják a többéves statisztikai adatok.
Éppen ezért idén is számottevő különbség lesz a kacsa és liba fogyasztói ára között, ami adódik a költségszerkezetből, az eltérő fajlagos takarmány-felhasználásból és a különböző tartási körülményekből. A szezonalitásnak is ilyen hatása van, mert ha a feldolgozó májusban levág egy libát és azt berakja a hűtőbe, akkor hosszú ideig kell tárolnia. Általában novemberig őrzik a fagyasztott libát a hűtőtárolóban, ami költségnövekedést okoz, hisz a tárolást finanszírozni kell, ahhoz energia szükséges, nem is kevés. Azon kívül gondot jelent, hogy a libát nem egész évben, csak szezonálisan dolgozzák fel, emiatt a hatékonyság is csorbát szenved. A mindennapokban úgy történik a liba feldolgozása, hogy májustól szeptemberig vágják le az állatokat, amiből szeptember végéig fagyasztott árut készítenek. Szeptemberben Márton-napra és karácsonyra a Tranzit-Food Kft. már csak friss libával jelentkezik a piacon. Magyarországon a boltokban tradicionálisan kizárólag friss libával találkozhatnak a vevők. Nálunk nem nagyon szeretik a fagyasztott terméket, miközben Németországban inkább a fagyos liba forgalma a meghatározó.
Az előbb felsoroltakból a pecsenyekacsa és a friss liba közötti fogyasztói árkülönbség egyik legjelentősebb tényezője a fajlagos takarmány-felhasználás, azaz egy kilogramm élő testtömeg előállításához mennyi takarmányt használ fel az egyik vagy a másik állat. Ez a kacsa esetében 1 kiló elő testtömeg előállításhoz 1,9 kilogramm tápot jelent, míg a libánál 4,1-4,3 kilogrammot – ez a nagy különbség szintén meglátszik az árakban. Ugyanis élő állatnál a termelési költség 70-75 százalékát teszi ki a táp költsége, ha pedig már feldolgozott termékről beszélünk, ott mérséklődik az arány 55-60 százalékra. Amikor a költségeket vizsgálják, nem elég csupán a takarmányra koncentrálni, figyelembe kell venni az élő munka és az energia költségét is. Ha a vertikumot tekintjük, és abba a kiskereskedelmet nem vesszük bele, akkor ez a három rész a teljes költség 80-85 százalékát teszi ki.
A Tranzit-Food Kft. esetében a bérköltségek évről évre két számjegyű növekedést mutatnak, és ez a libát erősebben drágítja, mint a kacsát. A kacsa egy szaporább termék, így az egyes költségnemek kevésbé hatnak az árak alakulására.
A legnagyobb költség az energia
Az energiának nem csak a költségével van gondjuk, hanem a volatilitással is. Érdekes tapasztalatról számolt be Szabó Ákos, mégpedig nem túl hosszú időtávot figyelembe véve. 2022 előtt a cég első számú vezetőjeként egész évben csupán 1 napot foglalkozott az energia kérdésével. Ezt követően a cégnél dolgozó műszakis kolléga meghirdette az energiatendert, amire jelentkeztek a nagy energiaszolgáltatók. A vezérigazgatónak ez évente 2 órányi elfoglaltságot jelentett. Ha ügyesen dolgoztak, akkor akár olcsóbban is meg tudták venni a gázt, mint az azt megelőző évben. Az idő tájt 15-20 euró között mozgott a gáz ára, az áramért pedig 50-60 eurót kellett fizetni. Azóta ez oly mértékben megváltozott, hogy ma már külön energetikust foglalkoztatnak, aki csak erre a területre figyel. Ő egész évben az energia beszerzésével és bérlésével foglalkozik a cégen belül. A Tranzit-Food gyárainál a műszaki osztály egyik legfontosabb feladata valamennyi energiahordozó (víz, hőenergia, villany) mérése, ellenőrzése, mégpedig napi vagy inkább óraszinten. A fogyasztás kontrollálása kiemelt feladattá vált, csakúgy, mint a beruházásoknál az energiatakarékos megoldások megkeresése és megvalósítása. Évente 11 millió köbméter gázt és 50 gigawatt áramot használnak fel, azaz nagy felhasználóknak minősülnek.
Náluk 2 gyárban csak az áram számlánk havonta 300 ezer euró, ami 1 évben 3,6 millió euróra rúg a rendszerhasználati díjjal együtt. Ha tehetné, mondja némi malíciával, ő bizony most energia kereskedőnek állna legszívesebben.
