A palántákat május közepe és június közepe közt ültethetjük ki, egymástól legalább 60 cm távolságra, és a sortávolság is ugyanekkora legyen. Az ágyást alaposan lazítsuk fel, ha volt elővetemény, forgassuk be talajba a maradványait. A kelbimbó ütemes fejlődéséhez négyzetméterenként körülbelül 2 gramm nitrogénműtrágyát adjunk fejtrágyaként a nyár második felében. Egyebekben a gyomok eltávolítására és az öntözésre ügyeljünk. Egyszerre nagy vízadagot adjunk a növényeknek, és érdemes mulccsal takarni a tövüket a jobb vízmegőrzés érdekében. Nem különösebben vízigényes, elég szükség szerint öntözni, erre az utóbbi évek időjárásának fényében nehéz receptet adni.

Van egy sajátos ápolási munkája, mégpedig az oldalsó levelek leszedése a bimbók fejlődésének elősegítése céljából. Szeptembertől kezdjük el alulról fölfelé óvatosan levágni a lombleveleit, de a fölső leveleket semmiképp se távolítsuk el. Vágáskor ügyeljünk rá, hogy ne sértsük meg a fejlődő bimbókat.

A szedést akkor kezdjük, amikor a bimbók elérték a kívánt méretet. Alulról kezdjük a szedést, vagyis kézzel csavarjuk le a bimbókat. A hosszú tenyészidejű fajták télen is tovább nőnek, fejlődnek, egy-egy tőről 2-3 kilogramm termésre is számíthatunk.

Az utóbbi évek enyhe telein sokáig kell várni, mire megcsípi az első fagy, ami gyengédebbé teszi a káposztaízt, édesebb lesz tőle a kelbimbó. Mindenesetre a fajták közt elég nagy a különbség a növény, illetve a bimbók méretét és ízét tekintve is.

Rövid tenyészidejű fajtája például a Rosella, a Groninger, közepes a Long Island, a Brüsszeli, illetve hosszú tenyészidejű például az Igor F1. Léteznek különleges, lilás-vöröses fejecskéket fejlesztő fajták is.