A kiszivárgott dokumentum szerint az Európai Bizottság készülő szív- és érrendszeri egészségügyi akciótervébe egy új, uniós szintű élelmiszeradó is bekerült.
A javaslat 2026-tól vetne ki közös illetéket a nagyon feldolgozott, magas zsír-, cukor- és sótartalmú élelmiszerekre, valamint az ún. „alcopopokra”, vagyis az édes, alkoholtartalmú italokra.
A tervezet egyszerre szolgálna egészségpolitikai és költségvetési célokat: egyrészt visszaszorítaná a kardiovaszkuláris betegségek egyik fő kockázati tényezőjét, a rossz minőségű étrendet, másrészt új, egészségügyi kiadásokra fordítható uniós bevételi forrást hozna létre.
A magyar példa azonban vegyes eredményeket hozott: bár bizonyos termékkategóriákban kimutatható volt a receptúrák javítása, a lakosság egészségi mutatói összességében alig változtak. Ez óvatosságra inti az uniós döntéshozókat, amikor a modell kiterjesztéséről gondolkodnak.
A tervezet egy tágabb egészségügyi csomag része, amely a megelőzésre, a korai diagnózisra és az egészségügyi rendszerek tehermentesítésére helyezi a hangsúlyt, a politikai vita azonban szinte azonnal az új adó körül összpontosult.
Működik egyáltalán az élelmiszeradó?
Nem ez lenne az első kísérlet Európában arra, hogy adópolitikai eszközökkel tereljék egészségesebb irányba az étkezési szokásokat.
Fotó: evelynlo, Pixabay
Friss uniós elemzések ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a tagállamok által alkalmazott egészségügyi adók rendkívül eltérőek, gyakran túl bonyolultak, és sokszor nem átlátható, hogy a bevétel valóban egészségügyi célokat szolgál-e. A Bizottság adó- és vámügyi főigazgatóságának kutatásai szerint a magas zsír-, cukor- és sótartalmú termékek adóztatásának hatékonysága döntően függ az adómértéktől, a termékkategóriák pontos meghatározásától, valamint a kiegészítő intézkedésektől, például az oktatástól vagy a marketingkorlátozásoktól.
