Király Gábor, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) Társadalomkutatási Osztályának kutatója szerint az ökológiai átállás és az élelmiszer-közbeszerzés összekapcsolása nem pusztán „zöld” gesztus, hanem komoly közpolitikai lehetőség. Az AKI-n belül a társadalomkutatási terület az agrárium és élelmiszeripar humán oldalát vizsgálja – a foglalkoztatástól a generációváltáson át a szakképzésig –, emellett a fenntartható élelmiszerrendszerek fenntarthatósági átmenetével foglalkozó nemzetközi kutatásokban is aktív. Király ebben a munkában társadalomtudományi és környezettudományos hátterével segíti a hazai megvalósítást.
Az AKI az ökológiai élelmiszerek közbeszerzési lehetőségeivel és megvalósíthatóságávál a VISIONARY néven futó, Horizon kutatás keretében kezdett el foglalkozni. A kutató hangsúlyozza: érdemes külön kezelni, mit jelent az ökológiai gazdálkodás, és mit az élelmiszer-közbeszerzés. Az ökogazdálkodás az EU fenntarthatósági átmenetének egyik legerősebben szabályozott, tanúsítással „körülbástyázott” termelési formája, és stratégiai célként jelenik meg az a törekvés, hogy 2030-ra a mezőgazdasági területek legalább 25%-a ökológiai művelésbe kerüljön. Mivel a jelenlegi átállási sebesség nem feltétlenül elég a cél eléréséhez, az uniós gondolkodásban egyre nagyobb szerepet kap a kereslet tudatos növelése.
A közbeszerzés óriási piac
Ebben jön képbe a közbeszerzés, amely Király szerint „óriási piac”: általánosságban az európai GDP körülbelül 15%-át érinti, élelmiszerbeszerzésben pedig évente mintegy 80 milliárd eurós volument képviselhet – főként a gyermek-, szociális és egészségügyi étkeztetésben. Összevetésként az ökotermékek kiskereskedelmi forgalma az általa említett adatok alapján nagyjából 40–50 milliárd euró évente. Vagyis a közétkeztetés és a közbeszerzés önmagában akkora „keresleti motor” lehet, amely képes érdemben gyorsítani az ökoátállást – különösen azért, mert sok elemében felülről szabályozható és tervezhető.
Fotó:Mirko Fabian, Pixabay
A közétkeztetés ökoirányú „okosítása” azonban nem csak a termelőknek jelenthet stabilabb piacot. A kutató szerint egyszerre több fenntarthatósági cél érhető el vele: a biodiverzitás és a talajvédelem erősítése, a vizek védelme, valamint a közegészségügyi haszon, ha jobb minőségű alapanyagok kerülnek a tányérokra. Kiemeli az edukációs hatást is: ha gyerekek milliói találkoznak nap mint nap minőségibb, szezonálisabb, tudatosabban összeállított ételekkel, az hosszú távon fogyasztói mintákat formálhat. „A ma gyermeke a holnap fogyasztója” – vagyis a korai étkezési tapasztalatok a felnőttkori döntéseket is befolyásolhatják.
