0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. december 23.

Képesek lehetnek alkalmazkodni a jegesmedvék egy jég nélküli világhoz

Változik a jegesmedvék DNS-e - erre jutott egy friss kutatás. Vélhetően ezek a változások segítenek a ragadozóknak túlélni az emelkedő hőmérsékletet, ami egyre inkább megnehezíti az életet a sarkvidékeken.

Túlélhetnek-e a jegesmedvék ennek tudatában?

Dr. Godden hozzátette: „Miközben a faj nagy része a kihalás felé sodródik, ezek a csoportok genetikai tervrajzot adnak arra, hogyan képesek a jegesmedvék gyorsan alkalmazkodni a klímaváltozáshoz. Egyedi genetikai állományuk ezért kulcsfontosságú lehet a természetvédelmi erőfeszítésekben. Ám nem dőlhetünk hátra. Van némi remény, de ez nem jelenti azt, hogy a jegesmedvék kevésbé lennének veszélyeztetettek. Továbbra is mindent meg kell tennünk a globális szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséért és a felmelegedés lassításáért.”

Az emberi DNS is változhat és fejlődhet az idő múlásával, de a környezeti stresszhatások — például a melegebb klíma — felgyorsíthatják ezt a folyamatot. Úgy vélik, ez az első alkalom, hogy statisztikailag igazolható kapcsolatot találtak emelkedő hőmérsékletek és vadon élő emlősfaj DNS-változásai között.

Változásokat találtak továbbá a zsíranyagcserével összefüggő génexpressziós területeken is — ami fontos, amikor kevés az élelem —, és ez

arra utalhat, hogy a délkeleti medvék lassan alkalmazkodnak a melegebb régiókban elérhető, durvább, növényi alapú táplálékhoz, szemben az északi populációk főként zsíros, fókán alapuló étrendjével.

Korábbi kutatások és következő lépések

„Több genetikai forrópontot is azonosítottunk, ahol ezek az ugráló gének rendkívül aktívak voltak, és néhány közülük a genom fehérjekódoló régióiban helyezkedett el — ez arra utal, hogy a medvék gyors és alapvető genetikai változásokon mennek keresztül, miközben alkalmazkodnak az eltűnő tengeri jéghez” — mondta Godden.

A kutatás a Washingtoni Egyetem korábbi eredményeire épül, amelyek kimutatták, hogy

a délkeleti grönlandi jegesmedvék genetikai szempontból különböznek az északkeletiektől, mivel mintegy 200 évvel ezelőtt elszakadtak egymástól.

Godden és kollégái a korábbi vizsgálatból származó 17 felnőtt jegesmedve genetikai aktivitási adatait elemezték — 12 medvét északkeletről és ötöt délkeletről.

A kutatók RNS-szekvenálásnak nevezett technikát alkalmaztak az RNS-expresszió vizsgálatára — ezek a molekulák afféle „hírvivők”, amelyek megmutatják, mely gének aktívak. Ez részletes képet adott a génaktivitásról, beleértve az ugráló gének viselkedését is.

Godden szerint a következő lépés az lenne, hogy a világ mintegy 20 alpopulációjából más jegesmedvecsoportokat is megvizsgáljanak. „Remélem, ez a munka rávilágít arra a sürgős szükségre is, hogy elemezzük ennek a különleges és rejtélyes fajnak a genomját, mielőtt túl késő lenne.”

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: