Talán ez a titka, sőt az algoritmusa a biodiverzitásnak. Van egy alapvető rendezőelv, de azért ami nem eszerint rendeződik, annak is jut valahol egy kis hely.

Tehát van egy olyan bogarunk, ami – legalábbis a nevében – bundás. Minden más tekintetben teljesen hétköznapi, rendes bogárka. Hat lába van, kemény szárnyfedői, tisztességes csápjai. A bogár színe tisztelettudóan követi az „olvadj be a környezetedbe, különben túl hamar megesznek” biológiai alaptörvényt.

A szárnyfedők mellett, a teste oldalán kis, világos szőrpamacsok helyezkednek el, ami elég meglepő látvány egy bogáron. Nem annyira durva bunda, mint mondjuk egy poszméhen, egy dongón, de azért egyértelműen szőrös. Ennek természetesen megvan a jó oka, mint mindennek a természetben. Ha az ember kicsit jobban megismeri a faj természetét, mindenre fény derül.

A virágot szereti

A bundásbogár (Epicometis hirta) egy nálunk természetesen előforduló, azaz honos faj. Szereti a napsütéses, meleg, száraz időt, egyértelműen nyertese tehát a felmelegedésnek. Emiatt egyre gyakrabban találkozhatunk vele: sokszor beszabadul a kertekbe, és bizony okozhat bosszúságot a gyümölcsösökben is. Hossza 10-12 mm, a teste felülnézetből majdnem szabályos téglalapnak tűnik, a vállai szélesek, szögletesek. Leggyakrabban virágokon találkozhatunk vele: az almatermésűeken, a csonthéjasokon, sőt a szamócán is gyakori, a szántóföldeken a repcetáblákat látogatja, a kertekben pedig a legkülönbözőbb dísznövényeken is előfordul. Nemcsak a fákat, bokrokat, de a lágyszárúakat is kóstolgatja, nagy kedvence a nőszirom. Igazából bármilyen virágzó fajon előfordul, nem válogat. Ha ragaszkodunk a szakkifejezéshez, akkor polifág.

Általában napközben látjuk, az éppen nyíló fajok napsütötte virágain. Mozgása komótos, megfontolt, ráérős, és bátor bogár, nem ijed meg tőlünk, akár meg is lehet érinteni. A röpte zúgó, jól hallható. Éjszaka és hűvös, esős időben a talaj közelében pihen. Tavasszal, amikor előbújik, egy cél vezérli, párosodni akar. Ehhez viszont jó sok energiára van szüksége, amit a magas fehérjetartalmú, energiadús növényi részekből, a virágokból szerez meg. Táplálkozása során a virágrészeket rágja meg, elfogyasztja a porzókat, a termőket és a szirmokat is. Ezzel természetesen kárt okoz, hiszen a sérült virágokból már nem képződik termés, viszont táplálkozás közben bogarunk szőrös kis testére rátapad a virágpor, ugyanúgy, ahogy a méhecskékre, dongókra, és ezzel segíti a beporzást. Ha csak egy virág is megússza a látogatását, ha csak egyetlen olyan is akad, amit nem eszik meg, annak sikere lesz az evolúciós, túlélési vizsgán: azaz megtermékenyül, termést, magot érlelhet.