Miért rongálódik meg a védőkupak?
És ha az egész folyamat úgy is megy végbe, ahogy a nagykönyvben meg van írva, akkor is adódik egy picinyke probléma. Minden átírási procedúra megrövidíti a DNS-t. A kromoszómák végein helyet foglaló telomerek azok a szakaszok, amelyek kénytelenek elkönyvelni ezeket a veszteségeket. A telomerek rövidülése hiába normális jelenség a szomatikus sejteknél, akkor is azzal jár, hogy ez a fogyatkozás egyszer eljut arra a pontra, ami már lehetetlenné teszi a replikációt, vagyis a sejt bizonyos idő múlva, bizonyos mennyiségű átírás után elveszti osztódóképességét. És ez azt is jelenti, hogy ahogy haladunk előre életünk során egyre kevesebb és kevesebb „működő” sejt áll rendelkezésünkre. Azért nagyon lényeges sejtjeink épségének és osztódóképességének megőrzése, mert az életben maradásunk múlik rajtuk.
A mindennapos döntések szerepe
Gondolhatjuk, hogy ez az az élet rendje, illetve a sejtek sorsa, hogy bizonyos mértékű telomerrövidülés, azaz bizonyos mennyiségű osztódás után inaktívvá váljanak, akkor ezt így kell elfogadnunk, mert úgysem tehetünk ellen semmit. Igazság szerint, van itt még egy fontos apróság. A telomerek hossza ugyanis nemcsak az átírás miatt rövidülhet meg, hanem számos életmódbeli tényező miatt is. Megrövidíti a telomereket a stressz; a finomított szénhidrátok, az alkohol és az üdítőitalok fogyasztása; a versenyszerű sport, a rossz életkörülmények, a dohányzás, stb.
Mivel az öregedés alapvetően sejtszinten történő folyamat, elválaszthatatlan azoktól a hatásoktól, amelyek megrövidítik a telomereket, illetve a szervezet telomeráztermelő képességétől. Nemrégiben éppen azért terelődött a figyelem a teobrominra -ami ugyan megtalálható a tejcsokoládéban is, viszont több mint háromszor annyi van jelen belőle az étcsokoládéban-, mert kiderült róla, hogy képes pozitív hatással lenni a telomerekre, ezáltal pedig lassítani a biológiai öregedést.
