A mai rohanó és stresszel teli világban egyre nehezebb megtalálni azokat a pillanatokat, amikor megpihenhetünk, feltöltődhetünk, és értékelhetjük az egyszerű élet szépségeit. Drab Melinda könyve utazásra hív, amely lelassulásra ösztönöz, és elkalauzol egy olyan helyre, ahol újra felfedezhetjük a vidéki élet varázsát és a régi hagyományok szépségét. Gyermekkorában egy felvidéki kis faluban, Szentmárián élt, ahol ma is áll a nagyszülei háza. A vályogház a nagyszülők halála után egy időre magára maradt, míg egyszer csak az unoka a felújítás mellett nem döntött, hogy eredeti állapotában még sokáig őrizze a családi emlékeket.

A könyv személyes utazás, amely egy régi ház portáján mutatja be a vidéki élet és a modern városi ember találkozását.

„A könyv a saját vidéki gyökereimen alapul, egy olyan életmódon, amelyet ma fenntarthatónak neveznek, de egykor természetes volt. Szeretném minél több embernek eljuttatni az üzenetet, hogy lehetséges teljes életet élni anélkül, hogy a túlfogyasztás spiráljába kerülnénk. A jobb világ otthon kezdődik, és arra törekszem, hogy megmutassam, mindannyian hozzájárulhatunk a környezetre gyakorolt hatásunk csökkentéséhez. Kis lépésekkel nagy különbség érhető el. Hiszem, hogy a boldog élethez nincs szükségünk drága dolgokra, és a szépséget egy saját kézzel felújított régi bútorban is megtalálhatjuk. A régi tárgyakban keresem az újjászületésük lehetőségét”, írja könyvében, amelynek mottójául a témához és helyhez illően egy Márai Sándor-idézetet választott: „A világ egy ember számára pontosan olyan nagy, amennyire a gyermekkor emlékeihez hasonlít. Minden más idegen.”

Hosszú út vezetett a „visszataláláshoz”, Drab Melinda végzettségét tekintve sejtbiológus, majd sok év után éles váltás következett és vidékfejlesztéssel kezdett foglalkozni.

„Mindig is vonzott a vidéki élet nyugalma, a hagyományos és természetközeli életmód szépsége. Épp ezért írtam meg a Házam… asztalom… című könyvemet, amely egyszerre tiszteletadás a nagyszüleim öröksége előtt és útmutató a környezettudatos, fenntartható háztartás megteremtéséhez”, összegzi a könyv megszületésének körülményeit.

Levendulapárna

Minden régi házban akadt néhány kézzel horgolt csipketerítő. Ma már nem igen tesszük fel az asztalra, de a nagymama csipketerítői olyan kincsek, amelyek túlmutatnak a puszta szépségükön. Minden egyes darabban benne rejlik az idő és a türelem. De új életre kelhetnek, és felhasználásuknak csak a képzelet szabhat határt.