Mindketten igyekeznek az egész szakma érdekében is tenni, tagjai a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség elnökségének. A juhászat két útját járják: ifjabb Molnár Béla Soltvadkerten tenyészállatokat nevel, míg Papp Zsolt Tószegen árutermelő juhászatát a gasztronómia irányába tereli.
Utunk először a soltvadkerti tanyavilágba vezet: a megadott nádfedeles buszmegállónál befordulunk a poros útra, ifjabb Molnár Béla pedig kijön a tanya kapujához.

Itt kell hagyjuk a kocsinkat, és egészen szürreális élmény, hogy a puszta közepén lábzsákot húzunk, majd ő visz végig az összes területén.
Első utunk az ÁTK-pályázati forrás segítségével épített magas, szellős hodályhoz vezet, amelynél Béla úgy látja, az elszámolás is egyenesben van már.

– Próbáltunk mindent betartani, de volt apró betűs rész, amin elcsúszhattunk volna – magyarázza, hogy épp a sok buktató miatt nem tervez újabb pályázaton elindulni. A hodály ponyvával teljesen szélmentessé tehető, illetve a mellette álló nyitottabb épületben kétharmad részben cigája, egyharmad részben magyar merinó tenyészállatok nevelése folyik.
– Édesapámmal közösen, de mégis külön, egymás mellett árutermelő juhászatunk volt, aztán én 2013-ban elkezdtem a magyar merinó és az őshonos cigája fajta törzstenyésztésével is foglalkozni. Úgy ítéltem meg, hogy ez a két juhfajta tudja a legjobban hasznosítani ezt a Duna–Tisza közi területet, meg ezt a két fajtát is szeretem a legjobban. A cigája közelebb áll a szívemhez, de az okát nem tudom megmondani. Egyszerűen szoros kapocs fűz a fajtához.
2018-19-ben az árutermelést fölszámoltam, eladtam az összes állatot: a török piacon jó áron sikerült mindet értékesítenem. Onnantól kezdve csak ismert származású állat van a telepen. Jelen pillanatban 490 körüli az évet betöltött anyák, a növendékek, plusz a kosok száma. Ezzel a létszámmal próbálunk boldogulni.





