A tenyészállatok előállításáról

A magyar fajtákat tenyésztők csak belföldi kossal dolgozhatnak, ahol a beltenyésztettség elkerülésére különös gondot kell fordítani. Bélának is két évig tartott az állományát kialakítania, és sok fejtörést okozott úgy összeszedni, megvásárolni a jerkéket, hogy ne legyenek közeli rokonok. Azóta a tenyésztés rendje szerint 2-3 évente, a tenyészvonalakra tekintettel cserélődnek a kosok.

Béla kihasználja a szakmai szövetség kínálta szolgáltatásokat: új kos vásárlása előtt kikéri a régióvezető véleményét a kiszemelt állatokról, legyen szó akár a külleméről, akár a származásáról. Szerencsére a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetségnél mindenki számára elérhető a párosítási terv is, így a kiszemelt apaállatokkal a háremek könnyen kialakíthatók. Előfordul, hogy – ha azt az állat származása genetikailag lehetővé teszi – a külleme, vagy korábbi teljesítménye alapján egy-egy állat esetében Béla eltér ettől a párosítási tervtől. Igaz, a döntés előtt konzultál a régióvezetővel…

A vonaltenyésztésnél előfordul az is, hogy Béla saját kost használ, ami nemcsak a tenyészállat, hanem a tenyészet, a tenyésztő munkájának értékét is növeli. Jó érzés, amikor egy kiállításon vagy az eladásnál a származási lapon ez olvasható: „Az anyját tenyésztette ifj. Magyar Béla, az apját tenyésztette ifj. Magyar Béla…”

Tudjuk, minden gazdának van kedvence, de a gazda azért is elnéző lehet egy-egy hibával szemben, mert, mondjuk, az ellésnél segíteni kellett a báránynak, vagy kezesebb a többinél.

– A cigáját évente egyszer vemhesítjük: január másodikával kezdünk elletni február 20-ig. A merinóállományomat pedig úgy szeretném beállítani, hogy szeptember 1-től október 20-ig legyen az ellés. Idén kicsit jobban sikerült a merinók őszi ellése, de van még mit csiszolni. Azt szeretném, ha a merinó ősszel, a cigája meg januárban ellene.

A járványok éve

Utólag visszatekintve elkerülhetetlen volt, hogy előbb-utóbb megjelenjen hazánkban a madárinfluenza, az ASP, a kéknyelv, a ragadós száj- és körömfájás. Ha a vadállatok általi terjesztést most nem is vizsgáljuk, az emberek, áruk, tenyészállatok nemzetközi mozgása, kereskedelme tulajdonképpen a rendszerbe kódolta, hogy lesz egyszer egy olyan állat, amely mindenféle óvintézkedés, hatósági vizsgálat ellenére hordozza a kórokozót.

Az RSzKF kitörésekor ifj. Molnár Béla is megijedt, de a felesége után az első ember, akit felhívott, az állatorvos volt. Ő pedig tájékoztatta a veszélyekről és a teendőkről is, így azonnal bezárta a kapukat. A covid-járvány idején megtanult online érintkezés újra előkerült, Béla tenyészállatait fényképen nézték meg az érdeklődők, a származási lapokat pedig beszkennelt formában. Az üzletek megköttettek, az állatokat pedig Béla a köves úton adta át a vevőknek.

Ami viszont nagyon elgondolkodtatta a tenyésztőt, az egy másik veszély. Az, hogyha, mondjuk, a száj- és körömfájás-­járvány letarolta volna az országot, lehet, hogy az őshonos állatfajták, legyen szó persze a juhról, de a szarvasmarháról, bivalyról, sőt a sertésekről is, nemcsak tenyészállatokat, hanem a génállományt, apai vonalakat, anyai családokat veszíthettünk volna el. Vajon a génbankjainkban minden fontos genetikai információt őriznek, vagy tényleg fennállt a hatalmas veszteség lehetősége?

Aggodalmak

Ha már a járványügy okozta aggodalmakról is esett szó, Béla – hangsúlyozva, hogy nem nagyképűségből állítja ezt – úgy látja, vannak nála rosszabb helyzetben lévő gazdatársai, akiknek szűkösebb a takarmánykészletük, mint neki, és azt is már szeptember végén, október elején el kellett kezdeniük etetni.

Hisz, ha az árutermelő gazdatársam nem tudott a korábban megszokott módon és volumenben felkészülni a télre, akkor elgondolkodik azon, hogy a tervezett kettő helyett csak egy kost vegyen.