Ha csak egyet vesz, akkor annak a törzstenyésztők, így én is kárát látom. De emellett, ha a gazdák nem tudtak megfelelően vért frissíteni, jerkét hagyni, az kihat a szaporulatra, annak mennyiségére és minőségére és az árutermelés jövedelmezőségére is. Az alacsonyabb bevételek pedig újra csak spórolásra kényszerítik a gazdákat, megint nem vesznek csak egy kost, és így hamar komoly minőségromlási spirálban találhatjuk magunkat. Egyszóval nem vagyok derűlátó.

A beszélgetésünk borús hangulatát feloldandó, kimentünk megnézni a „szellőzködő” cigájákat – lábzsákban. Merthogy bizony a járványvédelem nem áll meg az épületekben, a cipőnk talpáról könnyedén kerülhetnek kórokozók a legelőre is, ám ezen a tanyán tényleg működik a járványvédelem.

Papp major mint gazdaság

– Édesapám egész életében téesz-juhász volt. Ha jól emlékszem, 1986-tól voltunk gebines juhászok, vagyis a téesztől béreltük a nyájat, tőlük vettük a takarmányt, de mégis mi gazdálkodtunk. A bérleti szerződésben szerepelt, hogy mennyi lehet a selejt, mennyi bárányt kell meghagyni (15%) és az, hogy ugyanannyi és ugyanolyan korcsoporti megoszlású állományt kell visszaadni. Így gazdálkodtunk pár évig, 1990-ben költöztünk ide, Tószegre, ahol most is vagyunk.

A téesz 1993-ban csődbe ment, édesapámék a következő évben megvették ezt a tanyát, én pedig 2016-ban vettem meg tőlük az állatállománnyal együtt. Az volt ezzel a célunk, hogy 1/1 tulajdonosként könnyebben tudok például pályázatokon részt venni. Akkoriban indult az első ÁTK-pályázat, amire össze is raktam az anyagot. Ha jól emlékszem, 32 millió forint volt a teljes pályázati összeg. Azonban akkor kiújult egy korábbi betegségem, műteni kellett, így nem adtam be a pályázatot, amit így utólag nem is bánok, mert a hirtelen felment árak miatt sokan nem valósították meg, amit szerettek volna.

A szántónk elég kevés, ezért inkább a földbe invesztáltam, bárcsak megtehettem volna, hogy földet is veszek és pályázok is. De a kettő együtt nem megy, az embernek addig kell nyújtózkodni, ameddig a takarója ér – magyarázza Papp Zsolt.

Ráadásul ezzel a vásárlással Zsoltnak lehetősége nyílik majd tovább is gyarapítania a földjét az új parcellája mellett, hisz amennyiben idősödő, nyugdíjba készülő gazdatársa eladná a szomszédos területet, a vásárlásra jogosultak sorában az állam után rögtön ő következik.

– Jelenleg a növendékkel együtt 460 birkát számlál az állományunk, amit már 3 éve folyamatosan csökkentek, és egyre több lesz.

Azért próbálná Zsolt csökkenteni az állományt, mert a feleségével, Enikővel együtt ketten gazdálkodnak, és ennyi állat sok. Ketten vannak minden munkára: a szálastakarmány begyűjtésére, a szántóföldi munkákra, a takarmány kitárolására, betárolására és a nyáj körüli összes teendőre.

– Enikőnek ott a két gyerek is, de így is nagyon sokat segít – hangsúlyozza Zsolt. – Jelen állás szerint úgy akarok csökkenteni, hogy jövőre nem fogok jerkebálányt hagyni. Idén tavasszal hagytam 80 darabot. Én másfél évesen, olyan 18-20 hónapos korban szoktam kos alá tenni a jerkéket, de most amellett, hogy nem fogok jerkebárányt, az idős és a nem megfelelően termelő juhokat ki fogom szedni egészen addig, amíg 300-350 darabig lecsökkentem az állományt. Amikor pedig elértük ezt a létszámot, majd eldöntjük, hogy mennyit bírunk.

Papp major mint márkanév

Zsolt karcagi születésű, és a „hodályban nevelkedett”. Édesapja ágán ő a hetedik generációs juhász. A mai napig tartja a hagyományokat, például rendes modernizált juhászviseletben jár: ezüstgombos mellényben. Tudni kell, hogy ilyen családi háttér ellenére szakácsnak tanult, és nyolcéves vargabetűt tett meg, mielőtt visszatért a juhászathoz. Főzött a Balatonnál és Ausztriában, valamint a híres abonyi Mészáros Vendéglőben is, mielőtt visszatért a családi gazdaságba.

Azt nem tudni, hogy az állománycsökkentési tervek, vagy Zsolt főzés iránti szenvedélye hozta-e, de februárban elkezdett Szolnokon, a helyi termékek vásárán főzni. Minden hónap második vasárnapján karcagi birkapörkölttel és szürkemarhapörkölttel örvendezteti meg az embereket. Így jól is megy a tervezett állománycsökkentés, mert azt a birkát, amelyik valamiért nem tetszik, egyszerűen levágja és megfőzi.