A mesterséges aromák többsége a hatóságok szerint biztonságos, mivel rendkívül kis mennyiségben kerülnek a szervezetbe. Ugyanakkor kutatások utalnak arra, hogy a túlzottan intenzív ízek megzavarhatják az agy éhség- és telítettségérzetét, ami közvetve hozzájárulhat az elhízáshoz. A gyerekek esetében egyes tanulmányok összefüggést mutattak ki a mesterséges adalékanyagok és a hiperaktivitás között, bár ez a terület még további vizsgálatokat igényel.

Csak erős idegzetűeknek…

A klasszikus energiaital-íz (amit sokan a rágógumihoz hasonlítanak) a tutti-frutti valójában egy mesterségesen összeállított koktél. A főszereplő az izoamil-acetát (ami banánszerű) és az etil-acetát (ami édeskés-gyümölcsös) keveréke. Ez az íz a természetben ebben a formában nem létezik, kifejezetten azért hozták létre, hogy elnyomja a benne lévő nagy mennyiségű koffein és B-vitaminok kesernyés, fémes utóízét.
Egyes zacskós húslevesben lehet, hogy nincs is hús. Itt nem is annyira aromákról, mint inkább ízfokozókról beszélünk.

Gyakorlatilag elhitetik az aggyal, hogy egy sűrű, órákig főzött alaplevet fogyasztunk, miközben valójában csak sós, aromákkal dúsított forró vizet iszunk némi szárított zöldségporral.

A gyümölcsösnek tűnő és tényleg nagyon finom gumicukor alapvetően cukor, glükózszirup és zselatin (vagy pektin) keveréke, aminek önmagában semmilyen íze nincs. A gyümölcsös jelleget észterek adják az etil-butirát a narancsos-ananászos, a benzaldehid pedig a cseresznyés-mandulás ízért felel. A savasságot citrom- vagy almasavval állítják be, hogy az íz frissebbnek tűnjön, és ne csak tömény édességet érezzünk.

Sok müzliszeletnél a csomagoláson természetes aromák szerepelnek feltüntetve. Ez trükkös, mert bár a kiindulási anyag lehet növényi (például egy fakéreg vagy gomba), a laboratóriumi feldolgozás után már semmi köze az eredeti forráshoz. Gyakran használnak maltitolt vagy más édesítőszereket is, amelyeknek van egy jellegzetes hűvös utóíze, amit extra vaníliával vagy mogyoróaromával próbálnak elfedni.