A rendszerváltozás előtt ezek a termelői csoportok jól ötvözték a nagyüzemi és az egyéni, családi gazdálkodás előnyeit a kertészeti kultúrákban. Az integrátor állami gazdaságok, termelőszövetkezetek nyújtották a szakmai és gépi művelési hátteret, a parcellatulajdonosok pedig a jó gazda gondosságával igyekeztek művelni az ültetvényeket. Ez a mogyorós máig megvan és terem, de fás betegségek miatt ifjításra szorult.

A szakcsoporti működés alkalmat nyújtott a tanulásra, szakmai fejlődésre is, jellemzőek voltak a szakmai tájékoztatók, a tagok számára szervezett metszési, művelési bemutatók. Balatonboglár környékén a szőlő és a csonthéjas gyümölcsök mellett a héjasok termesztése is megindult, elsősorban a dió, kisebb arányban a mogyoró is szerepet kapott az állami gazdaság (később BB Rt.) telepítéseiben.

A mogyoró a lehűléseket jobban bírja, ez az ültetvény élete során igazolódott. Téli fagykárok sosem voltak, késő tavaszi fagyoktól is nagyon ritkán károsodott az ültetvény. Jellemző volt az egyenletes, stabil terméshozás, kihagyó évek szerencsére nem fordultak elő. Mutatja az ültetvény stabilitását, ökológiai tűrőképességét, hogy csaknem negyven év után még mindig megvan és terem.

Alacsony törzsön

Az ültetvény létesítésekor hazánkban úttörőnek számított, az első igazán szakszerűen tervezett és kialakított mogyorósként tartotta számon a szakma. Jellemzőiről és művelési tapasztalatairól jelent már meg beszámoló (Kertészet és Szőlészet 2013/51–52.), ezért itt csak nagyon röviden: négy államilag minősített fajta alkotja a gyümölcstermesztési kutatóintézet szortimentjéből és szaporításából: a Bőtermő nagy, a Római mogyoró, a Bollwilleri csoda és a Cosford (utóbbi kettő kis arányban, főleg porzófajtaként szerepel), 6 × 4 méter a telepítési rendszer, sajátgyökerű szaporítóanyag használatával létesült az ültetvény, alacsony törzsű fákat alakítottunk ki.

A faállomány stabil, az ültetvény körülbelül harminc­éves koráig nem volt jelentős az ág- és fapusztulás, a jól művelt parcellákon ma is 10% alatti a tőhiány. Az ültetvény fénykorában, hosszú éveken keresztül kiegyenlített volt a terméshozás, hektáronként 2-3 tonna szárított héjas mogyorót takarítottak be a termelői csoport tagjai.

Ma már gyengül a kondíció és csökken a termőképesség, azonban a parcella-felújítások eddigi tapasztalatai biztatóak, és most erről szeretnék információkat megosztani.