Megállítani az elvándorlást

Önmagában a szakpolitika nem lehet sikeres, de ha a szakpolitikából társadalompolitika lesz, az megadja a lehetőségét, hogy a vidéken élő és az ágazatban dolgozó emberek boldoguljanak. A jelenlegi helyzetben a vidéki lét nem vonzó, amit azzal a példával illusztrált a miniszter, hogy Békés vármegyében a lakosság az elmúlt években 360 ezerről 300 ezerre csökkent. Az a kérdés, hogy az-e a társadalom érdeke, hogy innen a fiatalok elmenjenek nagyobb városokba, és legyen belőlük az ipari vagy szolgáltatásszektorban dolgozó munkavállaló, vagy inkább a vidék megerősítői – tette fel a kérdést. Amit meg is válaszolt, mert szerinte az országnak az a jó, ha a kisvárosokban, vagy falvakban élő fiatalok is kapnak boldogulási lehetőséget. Erre jó eszköz volt, hogy a vidéki városokból ipari – elsősorban autóipari, de egyes esetekben más iparághoz kapcsolódó – központokat hoztak létre. Ha egyes városokban a nulláról tudtak autóipari fejlesztéseket végrehajtani, akkor az élelmiszeripar felfuttatása sem hiú ábránd – mondta.

Egyébként a gazdasági előforrásokért folytatott harcban önmagában az agrártárcák Európában már sehol nem elég erősek – tette hozzá pontosítva, az az érdekük, hogy mindenkit integráljanak, aki az agráriumban bármilyen formában is érdekelt az értékláncban.

Bár Lázár János erre nem tért ki, az új uniós költségvetésre vonatkozó európai bizottsági javaslat erősíti ezt a logikát. Abban ugyanis a kétpilléres agrártámogatási struktúra megszüntetése szerepel, az elkülönített agrárbüdzsé megszüntetése, a források összevonása pedig azzal járna, hogy a különböző tagállami szakpolitikák egymás ellen versenyezzenek a forrásokért, ami sok esetben az agrárérdekek háttérbe szorulását eredményezné.

A közétkeztetés lehetne a megmentő

Lázár János előadásában több javaslattal élt a magyar kormányzat felé – hangsúlyozva, hogy nem miniszteri pozíciójában teszi ezt, hanem mint házigazda, a Mezőhegyesi Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-t fenntartó Jövő Nemzedék Földje Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Először is meg kell tartani a forrásokat, hogy a technológiai fejlesztéseket folytatni lehessen. A következő négyéves küzdelem arról szól, hogy a magyar állam hozzáteszi-e az adófizetők pénzét ilyen arányban az agrárbüdzséhez. Fontos az is, hogy a felhalmozott tőke az ágazatban maradjon.

Javasolja a kormánynak azt is, hogy – miként a szakmunkásoknál – karolja föl a mezőgazdasági szakképzést, jelöljön ki a mezőgazdaságban dolgozó 40 év alattiaknak egy vonzó életpálya-modellt. Jelenleg a generációváltás sem sikeres, de annál is merészebb célt kell kitűzni: egy földműves telepes program elindításáról beszélt, amelynek célja, hogy legyenek olyan fiatalok, akik kívülről lépnek be ebbe az ágazatba, nem pedig csak a családi hagyományok miatt. Mint hozzátette, foglalkozni kell a felsőoktatás szerkezetével is.

Nagyon fontos elemként említette, hogy az egész vízügyi ágazatot az agrár­irányítás alá kell helyezni. A helyzet ugyanis változott, a víz immár nem ellenség, hanem meg kell tartani.

A belső felhasználás növelése érdekében a közétkeztetést az agrárkamara irányítása alá kellene helyezni, hogy az alapanyag­igényt itthonról lehessen kielégíteni. Ha ingyenessé tesszük a közétkeztetést, akkor mentesül a közbeszerzés alól, és onnantól kezdve a magyar állam – ha rendelkezésére áll a megfelelő forrás – ezt tudja finanszírozni, ami a hazai termelők számára fontos piacot jelentene – magyarázta.

Lázár János szerint mindez akkor nyerhet érvényt, ha az egészet egy láncba szervezzük, és nemcsak a termelésben és feldolgozásban, hanem a kiskereskedelemben is nemzeti érdekek érvényesülhetnek. Amíg ez nem valósul meg itt, addig az ágazat kitettsége jelentős marad.

Még aktuális a régi szlogen

A magyar mezőgazdaságot ért kihívásokól beszélt előadásában Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (MAGOSZ) elnöke, az Országgyűlés alelnöke. Kiemelte a ménesbirtok fejlődését, mondván, ez az előrehaladás tudásalapú. Mezőhegyes jó példája annak, hogyan válik egy fejlődő cég a környékbeli gazdák találkozóhelyévé. Ennek az AgroMOVE-konferencia is szimbóluma – tette hozzá.

Erre a kihívásra stratégiai válaszokat kell adni, amelyek közül jó néhányat már meg is léptek. Ilyen volt például a vízgazdálkodási tárcaközi bizottság megalapítása, a vízvisszatartási stratégia megalkotása, a talajművelési módszerek változtatásával kapcsolatos ismeretterjesztés.

Az uniós környezetet azonban inkább hátráltató elemként jellemezte a MAGOSZ elnöke, megemlítve az új uniós ciklusban az agrárpolitikában tervezett változásokat, és a szabadkereskedelmi egyezményeket, benne a nagy károkat okozó Mercosur-megállapodással, az Ukrajnának adott engedményekkel, amelyeket az Indiával kötött egyezség spékel meg – fogalmazott. Mint mondta, ha nem sikerül a gazdák érdekeit érvényesíteni, a magyar és az európai mezőgazdaság is súlyos károkat szenved, annak pedig a fogyasztók is kárvallottjai lesznek. Úgy látja, a „gazdákkal a gazdákért” szlogen még mindig működik, és továbbra is fontos, hogy – mint azt a korábbi gazdatüntetéseken megfogalmazták – „rólunk, nélkülünk ne születhessen döntés”.

Lázár János öt pontja

– Fenn kell tartani az agrártámogatások mértékét, és folytatni kell a technológiai fejlesztéseket.

– Karrierlehetőséget és életpályát kell nyújtani az agráriumban dolgozó fiataloknak. Azoknak is, akik gazdálkodnak, és azoknak is, akik alkalmazottként dolgoznak.

– A vízügyet az agrártárcába kell szervezni. A legfontosabb feladat ma már nem a víz elvezetése, hanem a megtartása, visszatartása.

– Magyarországnak vissza kell térnie a belső piac fejlesztéséhez, mert egyre kevésbé lehet az exportra támaszkodni. A közétkeztetéssel alapanyag-támogatási rendszert lehetne létrehozni, amit a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának kellene felügyelnie.

– Az egész élelmiszeripart, a termeléstől a feldolgozáson át a kiskereskedelmi értékesítésig egy láncba kell szervezni, és nemzeti kézben tartani.