A bundásbogár a fiatal ültetvényekben károsít a porzó és a bibe, valamint a sziromlevelek megrágásával. A megrágott virágok nem kötődnek. Évente egy nemzedéke van. A talajban a kifejlett bogár telel át. Az imágó zömök, 9-11 mm hosszú, fekete színű fehér foltos, sűrűn világosszürke szőrökkel borított testű, lemezes csápú bogár. A lárva szürkésfehér pajor, kifejlődve 25 mm hosszú. Itthon nagyon elterjedt és közönséges faj. Sok tápnövényű és igen régóta ismert kártevő. Általában a virágzó gyümölcsfákon, de számos más növényen is károsíthat.
A talajban élő lárva általában humusszal táplálkozik, nem okoz kárt. A virágzás alatt méhkímélő technológiával (alkonyati permetezéssel) kijuttatható készítmények gyérítik a bogarak egyedszámát. Az alkonyati kijuttatás hatékonysága kérdéses a bogarak életmódja miatt (késő délután éjszakázóhelyekre húzódnak), ezért a talaj délutáni rovarölő szeres kezelése is szóba jöhet, nagyobb kártétel esetén.
A kevésbé ismert fajok közül érdemes megemlíteni a selymes magfúrót, amely hazánkban általánosan elterjedt faj. A tavasszal általában nagy tömegben megjelenő bogarak valamennyi gyümölcsfa és a szamóca kinyílt virágát felkeresik. Az 1,8-2,0 mm nagyságú fekete bogár testét rövid szőrzet borítja. Elsősorban virágporral táplálkozik, de az egyes virágrészeket is megrághatja. A virágokat látogató bogarak testük szőrzetén nagy mennyiségű virágport képesek átszállítani, tehát a megtermékenyülés elősegítésével hasznosak, a virágok meddővé tételével viszont károsítanak. Az érési táplálkozás után a nőstények szulákfélék terméseibe rakják le tojásaikat, a lárvák tehát a gyomnövény-termések elpusztításával kifejezetten hasznosak. Amennyiben szükséges, a bundásbogárnál ismertetett szempontok szerint védekezhetünk ellene.
