A legszebb virágú díszfa címéért versenybe szállhat az ugyancsak áprilisban nyíló nagyvirágú liliomfa (Magnolia x soulangeana) is, amely a parkokban leggyakrabban ültetett liliomfahibrid. Csak 2-6 méter magas, pontosabban alacsony fa vagy cserje. A lepellevelei kívülről rózsaszín-bíborszínűek, belül fehérek. A külső virágszirmok valamivel keskenyebbek, mint a belsők.
A klímaváltozás hatására a magnóliafák is hajlamosak korábban, már március végén teljes pompában díszelegni, ami akár egyetlen éjszaka alatt elfagyhat, megbarnítva az összes virágot. Ültessük ezért a kert északi vagy keleti oldalára, vagy egy épület árnyékába, ahol később melegszik fel a levegő tavasszal, illetve nyáron is védi a növényt a tűző napsütéstől.
A nyári aszályos klímában leveleinek széle megbarnulhat. Érdemes árnyékolnunk vagy kora hajnalban (esetleg esténként) párásítanunk. A kimondottan meszes talajt nem kedveli, ültetéskor keverjünk földjébe tőzeget és a későbbiekben is figyeljünk a meszes öntözővíz ellensúlyozására savanyú – esővízzel kevert – tápoldat adagolásával.
Később virágzó fajtái, melyek talán emiatt ellenállóbak, a sötét rózsaszín, húsosabb szirmú ’Lennei’, vagy a püspöklilával árnyalt mély rózsásvöröses színű ’Rustica Rubra’.
Ugyancsak áprilisban nyílik a kerti júdásfa (Cercis siliquastrum), amely egy mediterrán elterjedésű, kistermetű fa. Virágait a törzsén hozza, hasonlóan egyes trópusi fákhoz, mint például a kakaó. Utcai sorfaként gyakran találkozunk a vérszilva (Prunus cerasifera ’Nigra’) bordó levelű változatával, amely a szárazságot, a légszennyezést és a városi létet is jól tűrő fafajunk.
Díszcserjék
Falusi előkertek népszerű tavaszi dísze volt hajdanán a szilvarózsa vagy közismertebb nevén babarózsa (Prunus triloba). Tömött, rózsaszín virágai március végén, áprilisban, még a levelek megjelenése előtt beborítják az egész ágrendszert. Az 1-2 méter magasra növő bokor kimondottan strapabíró, ugyancsak jól bírja a városi levegőt és a szárazságot is.
