A kukorica tenyészidejében rendkívül szélsőséges időjárás volt hazánkban az elmúlt években. Ezeket mérsékelni, tompítani tudja a megfelelő vízgazdálkodású talajok vízkészlete, amely alapvetően az őszi-téli hónapokban lehullott és raktározott csapadékból származik.

Ez jelenti a kukoricatermesztés tavaszi, „induló” vízkészletét, amelynek ismeretében sok-sok agrotechnikai elemet képesek vagyunk megtervezni (pl. tavaszi talajművelés, táp­anyag-utánpótlás, vetésidő, tőszám, her­bicidhasználat stb.).

A kukorica vízellátása szempontjából kedvező tulajdonságú talajokon (tartamkísérletünkben mészlepedékes csernozjom) a talaj 0-200 centiméteres szelvénye, az abban tárolt vízmennyiség tekinthető relevánsnak (4. ábra). Kísérletünkben a 2025. október és 2026. március között lehullott csapadék mennyisége jelentős eltérést mutatott a 30 éves átlagtól (mintegy 60-70 mm-rel kevesebb csapadék hullott).

Ez azt eredményezte, hogy az őszi búza elővetemény után (mely elővetemény relatíve kisebb vízfogyasztású növény) mért aktuális talajnedvesség-adatok (2026. 03. 09. mérés­idő) szerint a csernozjom talaj csak kismértékben töltődött fel vízzel (a vízhiány 195 mm volt a VKmin érték eléréséhez). Ezt az idei évi jelentős vízhiányt figyelembe kell vennünk a ter­mesztéstechnológiai elemek tervezésénél és gyakorlati megvalósításánál.

Közel negyven éve folyamatosan vizsgáljuk, teszteljük a legújabb kukorica-geno­típusokat (évente 40-50 hibrid) teljesen azonos környezeti és agrotechnikai feltételek mellett (3. táblázat). A legújabb tesztelési eredményeink (2021–2025) újból megerősítették azt a korábbi megállapításunkat, hogy kiemelkedően fontos az adott tájkörzetre és adott technológiákra legjobban illeszkedő kukoricahibrid megválasztása.

Ebben az időszakban (2021–2025) a hibridek termésátlaga 11-15 t/ha között változott (2022-ben öntözött feltételek voltak), míg egyes hibridek 12,8-18,5 t/ha-os kiemelkedő terméseket adtak évjárattól függően. Minden évben nagy – évjárattól függően 4000-8000 kg/ha – különbség volt a legkisebb és legnagyobb termés­eredményű hibridek között. A megfelelő hibrid megválasztásával már a „starthelyzetben” komolyan tudjuk befolyásolni a kukorica egész termesztéstechnológiáját.

A tartamkísérleteink negyvenéves ered­mé­nyeit felhasználva értékeltük a táp­anyag­ellátás–vetésváltás–évjárat komplex hatását a kukorica terméseredményeire (4. táblázat). A szélsőséges időjárási feltételeket bizonyítja, hogy csak az évek 15 szá­zalékában volt kedvező a vízellátás a kukorica szempontjából, az évek fele átlagos vízellátású volt (ebben szerepet játszott a kiváló vízgazdálkodású csernozjom talaj is), 35 százaléka pedig kifejezetten aszályos.

A vetésváltásnak (monokultúra, bikultúra = búza-kukorica, trikultúra = szója-­búza-kukorica) megfelelő víz- és táp­anyag-ellátásnál (Nopt+PK) gyakorlatilag nem volt hatása a kukorica termésére (13 t/ha körüli termések). Viszont kedvezőtlenebb vízellátottságú átlagos évjáratban a kontrollkezelésben (műtrágya nélkül) hektáronként 2 tonnával, az optimális NPK-­trágyázásnál pedig 4 tonnával kisebb terméseket kaptunk monokultúrában, mint bi- és trikultúrában.

Aszályos évjáratban pedig még jelentősebb előnyét bizonyította a kukorica termésében a diverzifikált vetésváltás a monokultúrához képest. Ezt a kedvezőtlen helyzetet súlyosbították a műtrágyaadagok közötti költségkülönbségek az egyes vetésváltási rendszerekben.