A pentozánhatás elkerülése érdekében mindenesetre ajánlott nitrogéntrágyát szórni az ágyásokra, mielőtt Miscanthus-aprítékkal mulcsoznánk, mivel a szalmához vagy ágdarálékhoz hasonló anyagról lévén szó, a szén–nitrogén arány itt a szén javára billen, és a lebontásához a talajlakó mikroszervezeteknek plusz nitrogénre lesz szükségük. Ha nem akarjuk, hogy ezt a növényeinktől vegyék el, akkor pótoljuk időben.

Még pár gondolat csigaügyben

Természetesen ott vannak a csigaűző repertoárban a már viszonylag ismert mechanikai gátak is: magaságyásra a minimum 4 cm széles öntapadós rézszalag, amely reagál a csiganyálkával, és ezért elkerülik a csigák; normál ágyásra pedig a különféle kerítések, amelyeknek mind a hegyesszögben kifelé hajló perem a lényegük, ezzel ugyanis nem tud megküzdeni a csiga. (Csak figyelni kell, hogy ne lógjanak ki a keretből a növények levelei, mert akkor azokat fogja hídként használni, nem kell a kerettel küzdenie.)

A csigákkal kapcsolatos igazsághoz mindenesetre is hozzátartozik, hogy mindig vannak olyan példányok, amelyeknek sikerül leküzdeniük az akadályokat. Vagyis aki tökéletesre szeretne menni, annak kézzel is össze kell szednie bizonyos mennyiséget.

(és más fajokból sem szerencsés egy szűk helyre sokat kiereszteni). Aki a gyűjtés mellett dönt, annak el is kell pusztítania a csigákat, ennek két elfogadható módja a forró vízzel leöntés, illetve a kettévágás (pl. metszőollóval) és a háztartási hulladékba dobás (a kertbe kidobva újabb csigákat vonzana).