Labodák: a terebélyes laboda (Atriplex patula) lágy ízű, zsenge levele ehető nyersen, vagy főzve, használható önmagában, vagy más intenzívebb ízű levelekkel, akár még sóskával is. A parti laboda (Atriplex littoralis) levelei az előbbihez hasonlóan használhatók, de a család minden tagjára vonatkozik, hogy nem ajánlott egyszerre nagyobb mennyiséget fogyasztani belőlük, mert fényérzékenyítő hatásúak.
Amarantok: a fiatal szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) növényből főzelék készíthető, de fogyasztható nyersen is. A kerti amaránt (Amaranthus paniculatus) vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag levele főzve spenótszerűen fogyasztható.
Fehér libatop (Chenopodium album): príma spenóthelyettesítő, ezért nyugodtan elfogyaszthatjuk azokat a növényeket, amelyek rossz helyre születtek. Tartalmazhatnak ugyan némi oxálsavat, de ennek mértékét főzéssel csökkenthetjük, illetve a szaponinok is többnyire lebomlanak hő hatására.
Csabaíre vérfű (Sanguisorba minor): régen a konyhakertek jellemző növénye volt, úgy használták, mint manapság a petrezselymet szokás: levesekbe, mártásokba, omlettekbe tették, vagy salátákat gazdagítottak apró, cakkos levélkéivel.
Iringó (Eringium maritimum): a szúrós részektől megszabadított zsenge hajtásai, valamint gyökere főzve ehető. A fiatal leveleket, és hajtásokat blansírozás után úgy készíthetjük el, mint a spárgát. Meghámozott, felkarikázott gyökereit érdemes kipróbálni kandírozva.
Porcsin (Portulaca oleracea): a kövér porcsin meglehetősen alulértékelt növény nálunk, mivel legtöbben a gyomot látják benne, pedig az európai gasztronómia évtizedek óta nagy becsben tartja. Ropogós levélkéi sós és savanykás ízeket vonultatnak fel. Nyersen remek salátákhoz adni, mivel különleges minőséget képes adni ezeknek. Gazdag A-, B1-, és C- vitaminban, valamint ásványi anyagokban, nyomelemekben (vas, kalcium, kálium, magnézium) és omega- 3 zsírsavakban. Bármely gyümölcs tökéletes kísérője. Fogyasztható főzve önmagában, spenóthoz hasonló módon, vagy kerülhet levesekbe. Kínai ételekhez felhasználhatjuk vastagabb szárait. Gyakorta az okra helyettesítésére is szolgál. Száraiból feldarabolva az uborkához hasonlóan, ecetes savanyúság készíthető.
Porcsinsaláta grillezett kukoricával: a kukoricacsövekről tépkedjük le a külső leveleket, csak egy-két rétegnyit hagyjunk a belsőkből, majd grillrácson 10-12 perc alatt sütögessük meg. Amint kihűltek, operáljuk le a csövekről a szemeket. Egy salátástálba halmozzunk két-három marék megmosott, összetépdesett porcsint, egy közepes lilahagymát szupervékonyra szeletelve, és a kukoricaszemeket. Turmixoljunk össze egy csésze natúr joghurtot, egy avokádó húsával, egy evőkanál petrezselyemmel, három evőkanál frissen facsart citromlével, két evőkanál olívaolajjal, egy zúzott fokhagymagerezddel, sóval, borssal, és egy csipet csípős paprikával.
Közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) és réti bakszakáll (T. pratensis): a növény fiatal hajtásaiból, leveleiből, virágbimbóiból nyersen saláta, főzve leves, vagy főzelék készíthető. Szárait spárgához hasonlatosan használhatjuk. Lédús, hengeres, inulintartalmú gyökerével helyettesíthetjük a feketegyökeret. A gyökér októberben-novemberben gyűjthető, és mivel nagyon törékeny, óvatosan kell kiásni. Kétéves koráig fogyasztható, azután eléggé rostossá válik. Tehetjük nyersen salátába, vagy rövid ideig tartó enyhén sós vízben történő főzés után kínálhatjuk hollandi, vagy besamel mártással.
Erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum): zsenge leveleit nyersen salátákba tehetjük, a kicsit idősebbeket párolhatjuk is, megszárított, és porrá őrölt gyöktörzsét szegfűszeg helyettesítésére használhatjuk.
Madársóskák: minden Magyarországon honos madársóska (Oxalis acetosella, O. corniculata, O. stricta, O. dillenii) levelei, és virágai fogyaszthatók mértékkel. Leveleiket szendvicsekre, levesekre szórhatjuk, belecsempészhetjük pitetöltelékbe, mártásba, szendvicskrémekbe, turmixitalokba, édességekbe. Bájos virágait dekorációs elemként is alkalmazhatjuk.
Selyemkóró (Asclepias syriaca): minden föld feletti része ehető, de fogyasztás előtt hőkezelést igényel. Például zsenge leveleit sós vízben történő pár perces előfőzés után spenót módjára használhatjuk. Vagy ropogósra süthetjük. Fiatal hajtásaival teljesen hasonlóan bánhatunk, mint a spárgával. Bimbócsokrát bármilyen fejlődési fázisban leszedhetjük, szintén forrázzuk le, vagy főzzük, pároljuk néhány percig az ételben. Zsenge terméseit, amelyekben még nem képződött mag, egészben, vagy felkarikázva megpárolhatjuk más zöldségekkel, illetve süthetjük, tölthetjük, bundázhatjuk.
„Selyemspárga”, avagy selyemfű spárga módra: a szárakat hajlítsuk meg, és a zsengébb, felső részt használjuk afelett, ahol elpattant. A hajtásokról lecsupaszítjuk a nagyobb leveleket, csak a csúcsán hagyunk meg néhány picikét, kb. 3 emeletnyit. Alaposan megmossuk, majd sós vizet forralunk, és amikor már bugyog, beledobjuk a szárakat. Egy szedőkanalat, vagy csipeszt készítsünk a kezünk ügyébe, hogy 1-2 perccel később hamarjában ki tudjuk őket horgászni. Miután jól lecsepegtettük, egy leheletnyi kókuszolajat olvasztunk egy serpenyőben, és átpirítjuk, ahogyan a spárgákat szokás. Meglepően finom, és tényleg emlékeztet a spárgára.
És vannak köztük olyanok is, akik a nyár folyamán bizonyítják rátermettségüket, vagy az őszre tartogatják magukat. Érdemes rájuk odafigyelni, mert megszínesítik a kínálatot, szuperfrissek, ízletesek, táplálóak, esetenként még gyógyhatásúak is.
