• Ha valaki megérti, elfogadja az ökológiai megközelítést, de még a régi módon tanították, akkor önképzési folyamaton kell, hogy eljusson az új tudáshoz, az ökológiai rendszer működésének lényegéhez és az annak megfelelő fajtahasználathoz?

Aki már diplomázott, az csak így tud ehhez a tudáshoz jutni, a diákoknak azonban vannak más lehetőségeik. A fiatalok egyébként fogékonyabbak az ökológiai megközelítésre, mint az idősebb kollégák. Ahogy a településüzemeltetésben vagy nagyobb léptékű munkákban dolgozók is sokkal jobban értik ezt az irányt, hiszen látják, mivel szembesülnek a települések a klímaváltozás kapcsán. Nagyobb táji léptékben sem az esztétikai megközelítés, hanem a funkcionalitás és a tájhasználat a főbb vezérelvek.

• Ehhez a gondolatmenethez kapcsolódik a másik témája is, ami a fatelepítés új megközelítésével foglalkozik városi környezetben?

Kapcsolódik hozzá, mert a klímaváltozás kikényszeríti, hogy másképp gondolkodjunk a fasorok pótlásáról, a közparki faültetésről, arról, hogy milyen faiskolai vagy erdészeti anyaggal oldjuk ezt meg. Ahogy növekszik az aszályos periódusok aránya, süllyed a talajvíz és más klimatikus tényezők is felerősödnek, eredményesebb a fapótlás a sokkal kompetitívebb, kisebb méretű növényanyaggal, mint a naggyal. E téren is szükség lenne társadalmi szemléletváltozásra, mert most mindenkiben az él, hogy ha nagy fát telepítünk, az hamarabb ad árnyékot. Ezt azonban az elmúlt évek nem igazolják, éppen a fordítottját látjuk a kísérleti telepítéseknél.

• Előnyös ez egy beállt, koros fasor állományának pótlásakor is? Mert ebben az esetben az egységes látvány erőteljesen megtörik.

A látvány valóban megtörik, de akkor is az a tapasztalat, hogy ha nagy fákkal pótolunk, akkor az eredési százalék jelentősen csökken, és időt veszítünk azzal, hogy kétszer-háromszor újra kell telepíteni, mire megered. Persze koros, karakteres fasoroknál nem fogunk erdészeti csemetével pótolni, de a BKM Főkert Kertészeti Divízió új faültetési protokollja szerint egy egységgel kisebb méretű fát fogunk telepíteni, mint eddig. A korábbi 16/18-as körméret helyett 14/16-os lesz az előírás. Nagyobb, minimum 2 × 2 méteres ültetőgödörbe kisebb fa kerül a korábbiakhoz képest, és az ültetőközeg összetétele is jelentősen változni fog, elindulunk a szerkezeti talaj irányába. Gyökérszinten alapozzunk meg azt, hogy a fa hosszú távon is túlélője legyen a klímaváltozáskori zöldfelület-állapotnak.

• Az új, ökológiai gondolkodás új fajtahasználatot is feltételez. Ehhez mennyire kaphat a szakma segítséget? Vannak már erről tapasztalatok a fővárosban?

Ez az idei év témája lesz. Legelőször azt határoztuk meg, hogyan akarunk ültetni és most következik majd az, hogy milyen fajtákat válasszunk, az eddigi tapasztalatok alapján melyek ígéretesek és melyeket kell elhagyni. Sajnos egyre több fajtával van gond.

• Alapvetően a fásszárúakkal szeretnének foglalkozni, vagy az évelőfajtákkal is?

A faültetésnél fákban, cserjékben is gondolkodunk, de már régóta szó van arról, hogy az évelőágyakat, kétnyári-felületeket és a gyepszintet hogyan próbáljuk meg szárazságtűrőbbé tenni ott, ahol nem tudunk öntözni. Az intenzív használatú és a turisztikailag meghatározó területeket automata öntözéssel akarjuk ellátni, de ahol ez nem megvalósítható, ott egyértelműen a tágtűrésű, szárazságtűrő és könnyebben fenntartható fajokat, fajtákat választjuk.

• Akkor az új irány megvalósulásával egy idő múlva Budapest jelentős részén megjelenik a Kócos Éden látványa.

Néhány éve 24 hektárral kezdtük, már 60 hektárnál tartunk. Az eddigi módszer szerint kevesebbet kaszáltunk és megnéztük, hogyan változott a fajtaösszetétel. Látszik, hogy diverzebb, jól használható állapot alakult ki. Van olyan terület persze, ahol ez nem válik be, ott váltunk. Mivel van már Budapest magkeverékünk, az idei évtől vegyes inicializálások is lesznek. Vagyis nemcsak talaj-előkészítünk és vetünk mindenhova, hanem egyes helyeken nyitunk egy viszonylag nagy talaj-előkészített sávot és mesterségesen kezdjük megváltoztatni a talaj magkészletét.

• Akkor ez jó és követhető minta lehet a családi házak kertjeiben is.

Amikor mi ezt elkezdtük, voltak, akik azonnal kipróbálták a kertjük egy részén, sok civil elkezdett méhlegelőket létrehozni a maga módszereivel. Meglepően nagy volt az érdeklődés, amikor tavaly megjelent a Budapest magkeverék és a Tabánban megtartottuk a bemutatót. Van remény a változásra, bár ebből a nyilvánosság szintjén sokszor leginkább csak a botrányt lehet érzékelni, meg a politikai hecckampányokat, de mi valójában azt látjuk, hogy a budapestiek elég jól fogadták ezt a nagy átalakulást. Főként a közösségi médiában állandó a panaszáradat, de a csendes többség egyre jobban érti a változás lényegét.