6. Olajfestészet alapanyaga
Az olajlen magjából préselt olaj azért képes száradás helyett egy rugalmas, szilárd membránná változik a levegőn, mert rendkívül magas a háromszorosan telítetlen alfa-linolénsav tartalma. Ez a kémiai tulajdonság tette a lenolajat a klasszikus olajfestészet, a fapácok és a hagyományos linóleumpadlók (innen a név: linum + oleum) pótolhatatlan alapanyagává.
7. A talajhálózat központja
A len gyökérzete kifejezetten érzékeny és befogadó a környező talajban élő mikorrhiza gombákra. Nemcsak befogadja őket, hanem valóságos hálózati csomópontként működik: a len gyökere által táplált gombafonal-rendszer a len lekerülése után is ott marad a talajban, és szinte tálcán kínálja a tápanyagokat a következő növénygenerációnak.
8. A föld tisztítója
A len rendkívüli vitalitását mutatja, hogy képes a nehézfémekkel (például kadmiummal, nikkelével) szennyezett talajok tisztítására. A gyökérzete képes kivonni és a szárban, levelekben felhalmozni ezeket a mérgező anyagokat anélkül, hogy a növény elpusztulna – bár az így nyert olaj értelemszerűen ipari felhasználásra korlátozódik.
9. Zenélő rumbatök
A nyár közepi, érett lenföldnek sajátos hangja van. Amikor a tokok teljesen beérnek és megszáradnak, a szélben egymáshoz dörzsölődve finom, zizegő, csörgő hangot adnak. A magok lazán ülnek a kamrákban, így a növényt megmozdítva hallhatóvá válik a jellegzetes zizegés, a mezei rumbatök muzsikája.
10. Nemes egyszerűség
Míg sok kultúrnövényt az emberi nemesítés a felismerhetetlenségig megváltoztatott a vad őshöz képest (például a kukorica vagy a karfiol), a termesztett olajlen morfológiájában és igényeiben rendkívül közel áll a mediterrán térségben vadon élő őshöz (Linum bienne). Ez a nemes egyszerűség teszi képessé arra, hogy minimális műtrágyázással és vegyszeres beavatkozással is harmonikus része maradjon a szántóföldi ökoszisztémának.
