Valószínűleg a feldolgozás irányába lenne érdemes elmozdulni, húskészítmények, tejtermékek készítésében gondolkodni. Blanka sem távolodik majd el az állatoktól, mert állatorvosnak készül.

Gyöngy József a beszélgetés végére tartogatja az igazi meglepetést, kiderül, hogy komoly Kistermelők Lapja gyűjtővel állunk szemben, mert a lap megjelenése óta minden lapszám a birtokában van, na, jó, lehet, hogy egy-kettő véletlenül hiányzik, vallja be a több évtizedes gyűjteményről.

Meséli, hogy nemrég a régiségvásárban talált egy egész évfolyamot, amire rögtön lecsapott, úgyhogy némelyikből meg kettő is van.

Azt mondja, gyerekkora óta vásárolja az újságunkat, és ha van egy kis ideje, fellapozza a régi számokat. Szereti olvasgatni és látni, hogy régebben mennyi féle-fajta állatot tartottak a házak körül. Felidézi, hogy akkoriban Poroszlón is jóval felkapottabb volt az állattartás, gyerekkorában két gulya és külön konda is volt faluban. Mára viszont jócskán megcsappant az állattartó kedv.

Gál Attila: „Ebben nőttem fel”

Sertéseket tart saját poroszlói portáján Gál Attila, a családi gazdaságban kis húsüzemet és hentesboltot is üzemeltetnek. Miért éppen a sertések mellett döntött, és miért van hentesüzlet is? Mindkettőnek megvan az oka.

– Úgy kezdődött, hogy az utcában megfialt egy koca, nagyon sok kismalaca lett, amiből négyet elhoztam – még cumiztatni is kellett őket. Tízévesen így kezdődött a pályafutásom az állatokkal, vág bele a történetbe. – Nagyon szép hízók lettek, ebből hagytunk egy kocát, onnantól kezdve mindig voltak sertéseim. Állatszerető ember vagyok, mindenféle állat érdekel. Később juhokat tartottam egy bérelt tanyán, már százötvenen voltak, amikor a tudtom nélkül eladták a tanyát: egyszer csak szóltak, hogy mindent el kell vinnem onnét. Szerencsére az állatokat el tudtam adni, de ezzel véget is ért a birkatartás.

Bár a végzettsége vendéglátó technikus – igaz, később elvégezte a mezőgazdasági technikumot is –, jelenleg egy környékbeli cég telepének a vezetője, ahol 400 hektár gyümölcsösért és szántóterületért felel, de otthon azért a sertéstenyésztésnek hódol. A hízókat az udvaron kiépített ólakban neveli. A malacokat vásárolja, felneveli, hizlalja, vágóhídon levágják és feldolgozva helyben értékesíti.

Sokáig élve adta el a hízókat, de tavaly a családi ház mellett elkészült a modern, gépesített kis húsfeldolgozó és a hentes­üzlet. Aminek komoly előzménye van. Korábban egy vágópont működött ott, és három húsboltot üzemeltettek Attila szülei, akik hentesmesterek, és a testvére szintén ezt a foglalkozást választotta.

– Én ebben nőttem fel, és ez a válasz arra is, hogy miért foglalkozom sertéstartással és -feldolgozással.

Az uniós csatlakozáskor a szülei a vágópontot az akkori előírásoknak megfelelően átalakították, később egy szabályozás miatt mégis fel kellett számolni, és bezárták az üzleteket is. Az édesapja egy külföldi húsüzembe ment dolgozni, hogy ki tudják fizetni a vágóhídra felvett hiteleket.

– A faluban nagyon keresték a húsboltot, már nincs egy hentesüzlet sem. Bennünket sokan ismernek, régen sokan jártak ide, amikor még a szüleimnek megvolt az üzlete, ezért gondoltam, hogy lesz rá kereslet. Szerencsére így is alakult – összegzi a tapasztalatait.

Évente 50-60 malacot hizlal, amit most már helyben dolgoznak fel ősztől tavaszig. A vásárlók találnak itt tőkehúsokat, többféle kolbászt és szalonnát, füstölt árukat, disznósajtot, zsírt. Igazi családi összefogásban működik a gazdaság, ahol az édesanyja, édesapja, felesége és a két fia is kiveszi a részét a teendőkből.

A sertéseken kívül baromfi, fürjek, nyulak is gazdagítják az állatállományt, és ellátják a tágabb családot hússal, tojással – önellátó háztartást vezetnek.

Eddig is rengeteg energiát és pénzt tettek bele a családi gazdaságba, és a húsbolt is beváltotta a hozzá fűződő reményeket, így szeretnének tovább bővülni, aminek a földhiány az akadálya. Attila évek óta próbál területet vásárolni vagy bérelni a közelben, sikertelenül. Most talán van remény egy közeli tanya megszerzésére, ahová kitelepíthetné a sertéseket és újrakezdhetnék a juhtartást is. Úgy látja, hogy a fiai, főleg a kisebb, érdeklődik a gazdálkodás iránt, így velük együtt tudja majd vinni a bővülő gazdaságot.

Újlőrincfalva felé vesszük az irányt, hogy megnézzük a Tisza-tó gátja mellett lévő méhkaptárakat, az éledező méhcsaládokat. Ugyanis Gál Attila felesége, Bodzán Anita úgy döntött, hogy belevág a méhészkedésbe. Ő is részt vesz a feldolgozó munkálataiban, de méhekkel is szeret foglalkozni.

Szerzett egy szakirányú képesítést és pár család méhet 2018-ban, majd Zolnai Kristóffal, egy közeli ismerősükkel közösen kis méhészetet alapítottak.

Az akác-, repce- és vegyes virágmézet nagy tételben adják el. Jó évben 20-30 hordónyi mézet is termelnek. Anita azt tervezi, kiváltja az engedélyt üvegezésre, így a családi üzletben is értékesíthetik a mézet.