0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. június 3.

Gazdaélet a Tisza-tó mellett

Poroszló a Tisza és a Tisza-tó jobb partján, a hevesi síkság délkeleti részén fekszik. A Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet 15, többé-kevésbé különálló, természetvédelmi oltalom alatt álló területrésze közül három is Poroszló határában található.

Bánrévi István: „A gazdasági hátteret figyelni kell”

Poroszlót elhagyva bekanyarodunk az Aranyosi Dombi Tanyára, amit Bánrévi István és felesége 1992-ben vásárolt meg. Az eredetileg állattenyésztő végzettségű Bánrévi István felmenői is mezőgazdasággal foglalkoztak Poroszlón és környékén, itt is nőtt fel, így jól ismeri a hely adottságait.

– És már ott tartunk, hogy hamarosan újabb generáció veszi át a gazdaságot, a nagyobbik fiam, Dániel 110 hektáron önállóan gazdálkodik, magyar tarka és Blonde d’Aquitaine húsmarhákat tenyészt – jegyzi meg.

Bánrévi István és Dániel, apa és fia, akik a generációváltáson gondolkodnak, ami valószínűleg megváltoztatja a tanya mostani jellegét , Fotó: Koncz János

De ne szaladjunk előre, ne hagyjuk ki azt a néhány évtizedet, amíg elérte a mai méretét és formáját a gazdaság. Növénytermesztéssel foglalkoznak és legelőkkel rendelkeznek, ugyanis eleinte a juhtartás volt a fő profil, amit pár éve jócskán lecsökkentettek, jelenleg 130 darab birkát tartanak.

– Mindig a gazdasági hátteret kell figyelni, ha valami megváltozik, akkor a gazdaságban is más irányt kell venni. Ezért történt, hogy akkor felhagytunk a nagy számú birkatartással, láttuk, hogy már nem éri meg. Most viszont megint kedvez a helyzet a juhtartásnak. A szaporulatot külföldre értékesítjük, húsvét közeledtével szállítják az idén született bárányokat. A kilencvenes években a tanyaudvaron vendégfogadással foglalkozunk, turistacsoportoknak főztünk bárányételeket, mert megfizethető volt és nagyon szerették. Ma már nem tudjuk eladni a vendégeknek, annyira drága – fogalmaz Bánrévi István.

Ugyanez a helyzet a szürke marhával is, amit a ’90-es évek elejétől tartottak, legeltettek, és a húsukat feldolgozták, de az értékesítésük egyre nehezebbé vált. A juhok mellett mangalicákat is neveltek, de a sertéspestisjárvány alatt abbahagyták a tartásukat, nem akartak kockáztatni.

Készítettek sajtokat kecsketejből és a két jersey tehén tejéből, gomolyát, füstölt sajtot, tejfölt, túrót, mindenféle tejterméket, amire az ételek készítéséhez szükség van. A vendégek is nagyon kedvelték a kézműves sajtokat. Végül abbahagyták, úgy látták, hogy a két tehén és a néhány kecske kevés ahhoz, hogy gazdaságos legyen a feldolgozás, olyan magasak a járulékos költségek. Egy nagyobb, csak erre szakosodott gazdaságnál ez megoldható, de kicsiben nem, indokolja a döntésüket István.

Baromfit a család számára tartanak. Korábban nagyobb mennyiségben neveltek csirkéket a húsért és a tojásért, de erről is lemondtak. István szerint a tojás megint az a termék, amit el kellett engedjenek, mert olyan hatósági előírásokat szabtak ki rá, amik miatt nem éri meg ilyen kis mennyiségben foglalkozni vele.

Amikor a feldolgozás kerül szóba, azt mondja, az előírásoknak nagyon nehéz megfelelni. Azt tapasztalja, hogy például a nyugat-európai országokban egyszerűbben lehet kistermelőként működni és kistermelőktől vásárolni is. Magyarországon a bonyolult szabályozások miatt sokan, ahogyan ők is, abbahagyják a kistermelői feldolgozást és ezt nehezen éli meg.

Az Aranyosi Dombi Tanya lovas sport bázis is, de szívesen foglalkoznak olyan gyerekekkel, akik ismerkednek a lovakkal és a lovaglással , Fotó: Koncz János

– Az állattartást, a sajtkészítést a tojástermelést és az egész gazdaságot úgy építettük fel, és kizárólag azért csináltuk, hogy az étteremet ellássuk a tanyán megtermelt alapanyagokkal. – Úgy döntöttek ugyanis 2012-ben, hogy a Poroszló központjában lévő régi családi házukat vendéglővé alakítják, kemencét építettek és hagyományos magyaros fogásokat készítettek. – A háttér a saját gazdaságunk volt, ahonnét különféle húsokkal, tejtermékekkel láttuk el az éttermet, mondja Bánréviné Vágó Eleonóra, az Aranyosi Dombi Udvarház Étterem lelke.

Kezdetben csoportokat fogadtak, kemencés ételekkel várták a turistákat, de időközben változtak az igények, amihez ők is igazodtak, és ma már à la carte étteremként működnek, ahol az étlap hagyományos magyaros fogásokból áll. Mottójuk ma is „Tanyánktól az asztalig” és arra törekszenek, hogy a saját gazdaságukban megtermelt adalékmentes alapanyagból készítsék az ételeket, de amint kiderült, ez már nehezen megvalósítható. Eleonóra azt mondja, amit már nem termelnek meg, azt igyekszik megbízható termelőktől beszerezni.

A gazdaság tehát folyamatosan átalakul, hiszen egyre gyorsabban változnak a körülmények.

Jelenleg 100 hektár szántót művelnek, amelyen megtermelik az állatok takarmányát, emellett értékesítésre is marad napraforgó, búza, árpa. A tanya részben lovas központtá alakult. A család fiatalabb gyermeke, István lovas turizmussal, oktatással, lovak képzésével foglalkozik.

Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: