Zölddugvány készítése
A zölddugványozás a vegetatív szaporítás egyik leggyorsabb, ugyanakkor legnagyobb odafigyelést igénylő módszere. A lényege, hogy a még nem fásodott, aktívan növekvő hajtásrészeket használjuk fel szaporításra. A módszer különösen elterjedt dísznövényeknél, balkon- és ágyásnövényeknél, valamint számos félcserje esetében.
Lent: Félcserje zölddugványozása (levendula)
A zölddugványokat általában a vegetációs időszakban, késő tavasszal vagy nyár elején készítjük, amikor a hajtások már kellően fejlettek, de még rugalmasak. A túl fiatal, lágy szövetű hajtások könnyen hervadnak, míg az idősebb, már fásodó részek nehezebben gyökeresednek.
A dugványozáshoz egészséges, kártevő- és betegségmentes hajtásokat választunk. A dugvány hossza általában 6-10 cm, és 2-4 fejlett levéllel rendelkezik. Az alsó leveleket eltávolítjuk, a felső levelek méretét szükség esetén csökkenthetjük a párologtatás mérséklése érdekében. A hajtás csúcsát csípjük ki. Semmiképpen ne maradjon rajta virágkezdemény.
Az alsó vágást közvetlenül egy levél- vagy rügycsomó alatt végezzük, éles, tiszta eszközzel.
A zölddugványoknál a gyors vízvesztés jelenti a legnagyobb kockázatot, ezért a vágást követően a dugványokat mielőbb nedves földbe kell helyezni. Gyakorlati tapasztalat, hogy a gyökereztető hormon alkalmazása jelentősen javíthatja az eredési arányt.
A magas páratartalom fenntartása elengedhetetlen, amit takarással, párásítással vagy zárt szaporítótérrel biztosíthatunk. Érdemes fóliával letakarni, természetesen úgy, hogy a levegőzöttsége biztosítva legyen. Tegyük világos, de tűző naptól védett helyre. Gyakran öntözzük, de sose álljon alattuk a víz.
A zölddugványozás előnye, hogy rövid idő alatt fejlett gyökerű növények állíthatók elő. Hátránya ugyanakkor a nagyobb munka- és odafigyelésigény. Gazdasági szempontból akkor tekinthető igazán hatékonynak, ha az eredési arány magas, mivel így kis ráfordítással nagy mennyiségű piacképes növény nevelhető fel.
