A rovarok életmódja rendkívül változatos: vannak fajok, amelyek felnőttként hónapokig élnek, míg másoknak csak néhány órájuk vagy napjuk marad a szaporodásra. A rövid életű fajok egy része kifejlett állapotban már egyáltalán nem táplálkozik, hanem a lárvakorban felhalmozott energiatartalékokra támaszkodik. Az Amerikai Természetrajzi Múzeum (American Museum of Natural History) egy friss tanulmánya azt vizsgálta, hogy ezeknél a rovaroknál milyen belső anatómiai változások kapcsolódnak a táplálkozás feladásához.
A legismertebb példák közé tartoznak a kérészek, amelyek felnőttként csak rövid ideig élnek, és elsődleges feladatuk a párzás, illetve a peterakás. Náluk régóta ismert, hogy a bélrendszer levegővel telik meg, miközben az emésztési funkciók háttérbe szorulnak vagy megszűnnek. Hasonló jelenséget korábban a legyezőszárnyúaknál is leírtak, de eddig úgy tűnt, hogy ez csak kevés rovarcsoportra jellemző.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A kutatók mikro-CT-vizsgálatokkal most öt további rovarrendben is kimutatták a korábban nem dokumentált, felfúvódott tápcsatornát. Ilyen jelenséget találtak többek között álkérészeknél, fonólábúaknál, vízi recésszárnyúaknál, lepkéknél és kétszárnyúaknál is. A vizsgált példák között szerepelt a háziasított selyemlepke és egy gömblégyféle is.
A kutatók ezért a szájszervek fejlettségét is vizsgálták. Ahol a szájszervek erősen csökevényesek vagy működésképtelenek voltak, ott nagyobb valószínűséggel lehetett valódi, táplálkozásra már nem használt bélrendszerről beszélni.
A levegő jelenléte nem véletlen
A statisztikai elemzések szerint a felnőttként nem táplálkozó rovarokban aránytalanul nagyobb volt a tápcsatornában lévő levegő térfogata, mint azokban a rovarokban, amelyek felnőttként is esznek. Ez arra utal, hogy a jelenség nem véletlenszerű, hanem a táplálkozás elvesztésével összefüggő, többször egymástól függetlenül kialakult anatómiai megoldás.
A tudósok következtetése szerint a levegővel telt bélrendszer valószínűleg konvergens jelleg, vagyis több rovarcsoportban egymástól függetlenül alakult ki. Mivel ezek a csoportok eltérő rokonsági ágakhoz tartoznak, a jelenség nem egyetlen közös őstől öröklődött, hanem hasonló életmódbeli nyomásokra adott hasonló evolúciós válasz lehet.
A kutatók több lehetséges alkalmazkodási funkciót is felvetnek. Az egyik legkézenfekvőbb magyarázat a tömegcsökkentés: ha a rovar felnőttként már nem emészt, a tápcsatorna levegővel való kitöltése segíthet megőrizni a test térfogatát, miközben csökkenti a tömeget. Ez különösen fontos lehet a repüléshez, hiszen a rövid életű felnőtt rovaroknak gyorsan kell párt találniuk vagy petézőhelyet keresniük.
Elterjedt evolúciós „megoldás”
A felfúvódott bélrendszer másik lehetséges szerepe a testforma és a belső nyomás fenntartása. Ha az emésztőszervek visszafejlődnek, a test belső tartása is megváltozhatna; a levegővel telt üreg viszont segíthet megakadályozni a test összeesését, különösen puhább testű rovaroknál. A kutatók szerint egyes fajoknál a peterakásban, hímeknél akár a párzáshoz kapcsolódó folyamatokban is lehet szerepe.
A tanulmány végkövetkeztetése, hogy a felnőttként nem táplálkozó rovarok levegővel telt bélrendszere sokkal elterjedtebb lehet, mint korábban gondolták. A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség annak tisztázására, pontosan hogyan telik meg levegővel a tápcsatorna, mikor történik ez a fejlődés során, és az egyes rovarcsoportokban milyen konkrét funkciót tölt be. A mikro-CT-vizsgálatok ebben különösen fontos szerepet kaphatnak, mert roncsolás nélkül teszik láthatóvá az apró belső anatómiai részleteket.
