A cseresznyelégy a sárga színű ún. cseresznyelégy-fogó lapok segítségével eredményesen csapdázható. Ezeket a lapokat már április végén, május elején érdemes kihelyezni a lombkorona déli, napos oldalára. Ezzel nemcsak egyedszámát ritkíthatjuk, hanem a rajzás idejének megállapításával a kémiai védekezés legmegfelelőbb idejét is kiválaszthatjuk. Az első permetezést a rajzás megindulását követő 7-10. napon végezzük el, lehetőség szerint felszívódó, hosszabb hatástartamú készítménnyel (Mospilan 20 SG-vel). Elhúzódó rajzás esetén a permetezést 12-14 nap múlva érdemes megismételni, lehetőleg olyan készítménnyel, amelynek élelmezés-egészségügyi várakozási ideje a szüretig betartható (pl. Judo).

A levéltetvek közül a fekete cseresznye- és meggy-levéltetű nagyobb felszaporodására főleg meleg, párás tavaszokon lehet számítani. A kártevő a cseresznyén és a meggyen, valamint a nyár folyamán a galajon, a veronikán és a csillaghúron károsít. A fák kihajtásától augusztusig a károsított leveleken és a hajtáscsúcsokon sötétbarna, valamint fekete, kb. 2 mm-es levéltetvek szívogatnak.

A kártevőnek több nemzedéke fejlődik évente. Jellemző azonban, hogy a nemzedékének egy része a május végétől megjelenő szárnyas egyedek segítségével köztes gazdákra települ át. Ősszel a szárnyas egyedek visszatérnek a cseresznyefákra, ahol még egy, nőstényekből és hímekből álló nemzedék fejlődik. Megtermékenyítés után a nőtények tojásaikat a hajtásokra helyezik, ahol azok áttelelnek. Rügypattanás előtt vizsgáljuk meg a gallyakat és az ágakat, hogy találunk-e rajtuk levéltetű-tojásokat. Közvetlenül a kihajtás előtt a telelő tojások ellen elvégzett lemosó permetezéssel a későbbi károk mértékét csökkenthetjük. A rügypattanás és a virágzás közötti időszakban elvégzett rovarölő szeres permetezéssel (pl. Teppekivel) jelentősen mérsékelhetjük a levéltetvek tavaszi és későbbi kártételét. Mivel a faj nyári nemzedékei galajon és veronikán élnek, rendszeresen irtsuk a gyomokat a gyümölcsösben.

Április végétől már rajzik a csonthéjasok egyik legveszélyesebb kártevője, a kéregmoly, amely elsősorban az idősebb gyümölcsfákat veszélyezteti. A termőkorban megtámadott fák törzsén és váz­ágainak alsó részén nagymértékben felszaporodva részleges vagy teljes faelhalást okoz.