Az évente kifejlődő két nemzedék (május–június, július–augusztus) kártétele többnyire összefolyik. Az imágó 6-7 mm nagyságú lepke, elülső szárnyának alapszíne sötétbarna, amely sárgás harántcsíkokkal díszített. A megtermékenyített nőstények tojásaikat a kéreg sima felületére rakják. A kikelő hernyók rövid mászkálás után a kéreg légzőnyílásain, a hegszöveteken és a repedéseken keresztül berágják magukat a fa kérgébe. A kártétel következtében a megtámadott fás részeken – törzsön, vázágakon – erőteljes mézgafolyás, rozsdabarna ürülékhalmok figyelhetők meg. A kártétel általában a fák törzsének alsó részéről indul ki és a fertőzés itt a legerősebb. Ennek valószínű oka, hogy a fának ez a része a gyomok árnyékoló hatása miatt leginkább védett mindenféle növényvédő szertől, és a hernyók berágásának ezek a részek felelnek meg a legjobban. A károsítás azután fokozatosan felfelé terjed a vastagabb ágakra kb. 2,5-3 m magasságig. A kártétel szembetűnő jelei még a törzs körül talajra hullott ürülék, valamint a lepkék kirajzása után a törzsből kiálló barnás bábingek. A rajzás kezdetének megállapítására folyamatosan figyelni kell a fák törzsét vagy a szexferomoncsapdák fogásait!

Az első üres bábingek, illetve a csapdába beleragadó hím lepkék észlelését követően kezdjük meg a fák törzsének és a vázágak alsó részeinek áztatásszerű, szórópisztolyos permetezését az első nemzedék kártételének megakadályozására. Elhúzódó rajzás vagy erős fertőzés esetén a kezelést 8-10 nap múlva célszerű megismételni, ügyelve az élelmezés-egészségügyi várakozási idők szigorú betartására. A rovarölő szeres kezelések a szüret után is indokoltak.

A füstösszárnyú levéldarázs elsősorban a cseresznyefákon fordul elő, de károsíthatja még a körtét, a birset, a szilvát és az almát is. Júniustól augusztus végéig a kártevő 1 cm-es, meztelencsigára hasonlító, fekete nyálkával bevont lárvái a levelek színen láthatók. A lárvák kártételük során a leveleket hámozgatják, melyeknek csak a fonáki bőrszövete és az erei maradnak épek.

A füstösszárnyú levéldarázsnak évente két nemzedéke fejlődik. A lárva a talajfelszín alatt, 10 cm mélyen, gubóban telel át. Májusban a gubóban bebábozódik, majd kibújik a 11 mm-es szárnyfesztávolságú, feketés színű darázs. A nőstények mintegy 50 tojást raknak le a levelek fonákán készített apró hasítékba. A lárvák kelés után néhány hétig a levelek színen hámozgatnak, majd a talajban bábozódnak. A második, nyári nemzedék darazsai július végén rajzanak, és az általuk okozott kár mértéke rendszerint nagyobb, mint az első nemzedéké. Táplálkozásuk végeztével, szeptember közepe táján a lárvák beássák magukat a talajba, ahol gubóban töltik a telet. A nagyobb kártétel megelőzésére a fertőzött leveleket szedjük le és semmisítsük meg. A kártevő nagyszámú megjelenésekor kémiai védekezés ajánlott.

A meggyvirág-aranymoly hernyói a cseresznyét és a szilvát károsítják. Kártételük során a hernyók a duzzadó rügyekbe fúrják magukat, s azokat teljesen kiodvasítják. A kártételre jellemző, hogy a virágok belseje összeszőtt, a porzószálakat és a magházkezdeményt zöldes színű, 6-7 mm-es hernyók rágják.