A különféle elnevezések zavart, és félreértést okozhatnak, ezért az első és legfontosabb szabály, csak olyan virágot szedjünk le, és fogyasszunk el, amelyet ismerünk, felismerünk. Habár törékeny, és ártatlan szépségeknek tűnnek, vannak köztük veszélyesek, mérgezőek is.
Legyünk tekintettel arra, hogy a virágok a növények szaporítószervei, tehát akár lélegzetelállítóak, akár jelentéktelennek tűnők, a növény azzal a céllal hozta létre ezeket, hogy ezt a nemes célt betöltsék. A magképzés a faj fennmaradásának kulcsfontosságú eleme. Ezért csak annyi virágot szedjünk le, amennyire szükségünk van, mert egyrészt nem tarthatók el sokáig, másrészt mert a virágpor, illetve a nektár a növények fizetsége a beporzók szolgálataiért. Hagyjunk virágot a növényeknek, illetve a méheknek, lepkéknek, és a többieknek.
Lehet egy növénynek ehető a virágja, más részei azonban mérgezőek lehetnek, vagy bőrirritációt okozhatnak. Mindig csak azt, vagy azokat a részeit fogyasszuk el, amelyet szabad.
Ha valamilyen növényre allergiásak vagyunk, tanulmányozzuk a családtagjait is, mert a rokonai is hasonló reakciót válthatnak ki.
A virágok értékes bioaktív vegyületeket, vitaminokat, ásványokat tartalmazhatnak. Érdemes úgy tekinteni rájuk, mint a szezonális zöldségekre, gyümölcsökre, és fogyasztani belőlük is egy keveset.
A virágpor gazdag tápanyagtartalommal rendelkezik, számos aminosavat, vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet, enzimet, etc. tartalmaz. Preventív, illetve gyógyhatású lehet allergia esetében, fokozhatja a szervezet védekezőképességét, segítheti az alkalmazkodást a környezethez, segíthet megőrizni a szellemi frissességet, és csökkentheti a gyulladás mértékét. Viszont allergiát is okozhat.
Kezdjük kicsiben! Ha valamelyik virág, vagy ez az egész virágevés dolog még új nekünk, először csak csipegessünk, ízlelgessük, és figyeljük a szervezetünk reakcióját. Némelyik ehető virág egyben gyógynövény is, ennek megfelelően fogyasztásuk óvatosságot és mértékletességet igényel. Belőlük lehet eltenni szárítva későbbre is.
