Sokféleség a monokultúra helyett
A természetben ritkán találunk hatalmas területeket egyetlen növényfajjal. A permakultúrás kertben ezért különböző növényeket ültetnek egymás mellé, amelyek kölcsönösen segítik egymást.
Egyes növények árnyékot adnak, mások nitrogént kötnek meg a talajban, megint mások odavonzzák a beporzó rovarokat vagy távol tartják a kártevőket. Ez a változatosság növeli a kert ellenálló képességét, és csökkenti a növényvédő szerek szükségességét.
A víz okos felhasználása
A permakultúra nagy hangsúlyt fektet a csapadékvíz hasznosítására és a talaj nedvességének megőrzésére. A mulcsozás csökkenti a párolgást, a megfelelő tereprendezés pedig segíti, hogy az esővíz ne folyjon el, hanem beszivárogjon a talajba.
Hulladék helyett erőforrás
A permakultúra egyik alapgondolata, hogy a természetben nincs hulladék. A lehullott levelek, levágott fű, konyhai zöldhulladék vagy a metszési nyesedék mind értékes alapanyag lehet komposzt vagy talajtakaró készítéséhez. Ez nemcsak csökkenti a keletkező hulladék mennyiségét, hanem vissza is juttatja a tápanyagokat a kert körforgásába.
Kevesebb munka, több megfigyelés
Sokan úgy gondolják, hogy a per
makultúrás kert teljesen gondozásmentes. Ez nem igaz, de a munka jellege más. A hangsúly nem az állandó beavatkozáson, hanem a tudatos tervezésen és a megfigyelésen van.
A kertész figyeli, hogyan változik a kert az évszakok során, mely növények érzik jól magukat egy adott helyen, és hogyan lehet úgy alakítani a rendszert, hogy az minél önfenntartóbbá váljon.
A permakultúrás kertészkedés lényege nem az, hogy teljesen elhagyjuk a kert gondozását, hanem hogy együttműködjünk a természettel.
A permakultúra arra tanít, hogy a kert ne csupán élelmiszert termeljen, hanem egy élő, sokszínű ökoszisztéma legyen, amely hosszú távon az ember és a természet közös érdekeit szolgálja.
