A beteg szarvasmarha gyakran nem mutat látványos fájdalmi reakciót, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem szenved. Ösztönösen igyekszik kevésbé feltűnően jelezni a gyengeségét, ezért a fájdalom tünetei sokszor nehezen észrevehetők.

Az állat kevesebbet mozoghat, lemaradhat a csoporttól, csökkenhet a takarmányfelvétele, megváltozhat a testtartása, vagy szokatlanul bágyadtnak, visszahúzódónak tűnhet.

A fájdalom felismerése az állatjóllét mellett a gyógyulás szempontjából is fontos. A tartós fájdalom csökkentheti az étvágyat, ronthatja a napi súlygyarapodást, és olyan élettani stresszreakciókat indíthat el, amelyek lassíthatják a felépülést.

Helen Rogers brit haszonállat-állatorvos szerint ebben az antibiotikumok felelős használatára irányuló törekvések is változást hoztak. Ahogy az ágazat egyre tudatosabban mérlegeli, mikor indokolt antimikrobiális kezelés, úgy értékelődött fel a támogató terápia szerepe is.

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek fájdalom- és gyulladáscsökkentő hatása, valamint a kiszáradás rendezésére alkalmazott folyadékterápia ma már sok beteg kérődző kezelésének fontos része lehet.

A fájdalomcsillapítás azonban nem helyettesíti a diagnózist és az alapbetegség célzott kezelését. A gyulladáscsökkentőknek lehetnek mellékhatásaik, különösen kiszáradt vagy veseműködési problémával küzdő állatoknál, ezért a készítmény, az adag és az alkalmazás időtartamának meghatározása állatorvosi feladat.