Turnus végi „reset”

A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy rövid távon az alany vigora fontosabb, mint ToBRFV-rezisztenciája. Mit sem ér az alany rezisztenciája, ha nem bírja ellátni vízzel és tápanyagokkal a két szárat, és a nemes legyengül az év végére. Miért fontos mégis, hogy az alany rezisztens legyen? Az érzékeny alanyban a vírus fel tud szaporodni, ami nyomás alá helyezi a rezisztens nemest. Minél nagyobb a fertőzés, annál nagyobb az esély az áttörésre. Minél tisztább az állomány, annál nagyobb a biztonság. A víz bizonyítottan terjesztheti a tobamovirusokat, de ha ellenálló az alany, akkor az megakadályozza a korai fertőzést a növény legfiatalabb és legsebezhetőbb szakaszában. A rezisztens alany kulcsfontosságú a vírus visszaszorításában a palántanevelőben és az üvegházban. Most már csak az kell, hogy olyan rezisztens alanyokkal jelenjenek meg a nemesítőcégek, amelyek elérik a piacvezető fajták szintjét (Maxifort, DRO 141). Forray Alfréd mindenkinek azt javasolta, hogy rezisztens fajtát ültessen. Ha ugyanis a fertőzés korán jön, akkor az év biztos veszteséges lesz. A késő fertőzésnél ez elkerülhető, de rengeteg vírus fog felszaporodni az érzékeny állományon, és a beteg növények nagy mennyiségű inokulomot termelnek, így a következő évben – a szigorú higiénia, tisztítás ellenére – nagy valószínűséggel kell számítani vírusáttörésre. A rezisztens fajtáról viszont szinte „lepattan” az esetlegesen bekerülő néhány vírus, így az hosszú távon termeszthető, ha nem volt még a kertészetben vírusáttörés.

A paradicsomhajtatók most sok ponton eljutottak ugyanoda, ahol az uborkások már évekkel korábban jártak. A ToBRFV és a CGMMV (uborka zöld foltos mozaikvírus) egyaránt tobamovírus, ezért a higiéniai logika szinte ugyanaz. Nagyon jó döntése az ubokrakhajtatóknak a turnus végi „reset”, azaz, hogy az akár 5-7 hetes szervizperiódusban mindent fertőtlenítenek. Erre kiválóan alkalmas a FerSol készítmény, fertőtlenítő hatása többszöröse a korábban használtaknak.

A legfontosabb, hogy a vírusnyomást alacsonyan kell tartani, és ehhez fokozni kell a higiéniai intézkedéseket. A pepino mozaik vírus ellen vakcinázni kell, hogy elkerüljük a dupla fertőzést egy vad rasszal. Ha pedig rezisztenciatörés történt, akkor mindenképp termesszünk más rezisztenciagént tartalmazó fajtát.

A szomszédban már régóta jelen van

Nyugat-Európában, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában már régóta szenvednek tőle a hajtató kertészek, és csodálkoztak, hogy nálunk nem volt jelen. Ennek vége szakadt, hozzánk is bekerült a Nesidiocoris tenuis ragadozó poloska, és Csongrád megyében igen erős a fertőzése. Alapvetően ez a faj is jó szolgálatot tesz a hajtatásban károsító liszteskék, paradicsommoly (Tuta), tripszek, atkák elleni védelemben, ezért elképzelhető, hogy valaki éppen a biológiai védekezés érdekében hozta be hazánkba, azonban túlszaporodhat, és mivel igen falánk, nagy kárt tehet a növényekben is.

Először azt lehet észlelni, hogy a növény furcsán nyurgul, mert a levelek lerövidülnek a károsító szívogatásától. Majd csomósodásokat is megfigyelhetünk a fiatal hajtásokon, a károsító ugyanis egy helyre jár inni, azaz mindig azonos helyen szúrja meg a szárat, amitől ott megvastagszik a szövet. Odáig is eljuthat a károsítás, hogy a hajtáscsúcs teljesen megsemmisül a sok szívogatástól.

Megkülönböztető jegyek

A Nesidiocoris tenuis hasonlít a növényházakba a biológiai védekezés részeként betelepített Macrolophus pygmaeus ragadozó poloskára, a toron lévő „szívecske” mintázat azonban segít attól megkülönböztetni. Emellett fekete sávokkal szegmentáltak a csápjai, és van egy „nyakörve”. A lárvája tömzsibb a Macrolophus lárvájától, és mindig a növény csúcsán fejlődik, a bimbóhoz közel, és ennek a csápja is szegmentált.