Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a probléma nem pusztán az egyre kevesebb csapadék. Szerinte Magyarország legnagyobb kihívása a felszín alatti vízkészletek fogyása.
Véleménye szerint ez a folyamat sokkal súlyosabb következményekkel járhat, mint önmagában a szárazabb periódusok léte.
Az állatok szerepét szintén kulcsfontosságúnak tartja. Jelenleg sertésekkel dolgoznak, a szakaszolási rendszer már lényegében kialakult, de hosszabb távon szeretnék tovább erősíteni az állatok integrációját a rendszerben. Meggyőződése, hogy az állattartás nemcsak a talajélet javítását segítené elő, hanem a gazdaság stabilitását is növelné. Az állatok képesek lennének átvenni számos olyan feladatot, amelyet ma gépekkel vagy külön növényi technológiákkal próbálnak megoldani.
Felkészülten kell belevágni
A regeneratív gazdálkodásra való átállást egyszerű folyamatnak tartja, ha megfelleő technológiai lépéseket betartjuk. Szerinte időre, pénzre, tudásra és bátorságra van szükség. Azoknak, akik még csak gondolkodnak a váltáson, egyértelmű üzenetet fogalmaz meg: „Rá kell szánni a szellemi és anyagi forrásokat.” Meglátása szerint sok gazdálkodó anyagilag megengedhetné magának az átállás ismeretlenségéből fakadó kihivások leküzdését, mégsem vállalja a szükséges áldozatokat.
Úgy látja, hogy a mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája ma a változásokkal szembeni ellenállás. „Az emberek nem tudják kezelni a stresszhelyzeteket. Beleülnek, begubóznak, felteszik a kezüket, és várják a segítséget.” Véleménye szerint a gazdálkodóknak először saját működésüket kellene kritikusan értékelniük, és csak ezután keresniük külső okokat a problémákra.
A konvencionális gazdálkodás jövőjéről különösen határozott véleményt fogalmaz meg. Szerinte téves az a megközelítés, amely a regeneratív rendszereket csupán egy jobb alternatívának tekinti. Ahogy mondja:
Meglátása szerint a hagyományos rendszer már nem képes megfelelő válaszokat adni a klímaváltozásra, a talajpusztulásra és a gazdasági kihívásokra.
A támogatási rendszerek átalakítását fontosnak tartja, ugyanakkor nem gondolja, hogy minden megoldás kizárólag felülről érkezhet. Saját példájuk is azt mutatja, hogy támogatások nélkül, csekély indulótőkével is el lehet indulni ezen az úton. Ugyanakkor szerinte a források tudatosabb átcsoportosítása jelentősen felgyorsíthatná az átállást és a pozitív folyamatokat.
Szabó Attila szerint a következő évek meghatározó kérdése az lesz, hogy ki hajlandó tanulni, változtatni és kockázatot vállalni. A kihívások nem a jövőben érkeznek: itt vannak a gazdaságok mindennapjaiban. Váltani kell, a kérdés, hogy van-e elég idő, és meg tudjuk-e lépni.
