0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. július 12.

Egy apró, csúcsra törő emlős cáfolta meg a tudományt

Az Andokban, 7000 méteres tengerszint feletti magasságban él egy apró egér, mely miatt a tudósok kénytelenek újragondolni a földi élet határait.

Az angol neve után leginkább sárgafarkú levélfülű egérnek lehet fordítani a faj nevét, de egyelőre nincs elfogadott magyar neve. Tudományos neve a Phyllotis xanthopygus, és a rágcsálóféléken belül a hörcsögfélék családjába tartozik.

Egy új nemzetközi kutatás, melyben A McMaster Egyetem szakértői részt vettek, azt vizsgálja, miként képesek az emlősök túlélni olyan körülmények közt, melyeket korábban élhetetlennek tartottak, írja a Phys.org.

A kutatók korábban úgy vélték, hogy az emlősök legfeljebb körülbelül 5500 méteres magasságig képesek életben maradni – nagyjából addig a szintig, ahol a legmagasabban fekvő állandó emberi települések találhatók.

Az, hogy ezeket az egereket több mint egy kilométerrel magasabban is megtalálták, megkérdőjelezte ezt a korábbi feltevést.

egér Phyllotis vaccarum
A magashegyi egér
Fotó: Marcial Quiroga-Carmona

A szélsőséges környezetet gyakran a Mars viszonyaihoz hasonlítják: fagyos hőmérséklet, rendkívül alacsony oxigénszint, vízhiány, valamint alig vagy egyáltalán nincs növényzet. Ez a kombináció a legtöbb állat számára szinte lehetetlenné teszi a túlélést.

Annak megértésére, hogyan képesek ezek az egerek elviselni az ilyen extrém körülményeket, Graham Scott, a Biológiai Tanszék professzora és kollégája, Grant McClelland egy nemzetközi kutatócsoporttal együtt Chilében vizsgálta az állatokat, összehasonlítva a nagy magasságban élő példányokat az alacsonyabban élő társaikkal.

Az eredményeik, amelyeket a Science folyóiratban publikáltak, arra utalnak, hogy a túlélés nem egyetlen alkalmazkodásnak köszönhető, hanem a szervezet egészét érintő változások összességének.

Hidegre és ritka levegőre tervezve

Az evolúció egy összetett folyamat, mutatott rá McClelland. A szélsőséges környezetbe kerülve az állatoknak sokféle kihívással kell megbirkózniuk. A kutatók rájöttek, hogy a nagy magasságban élő egerek sokkal jobban fenn tudták tartani testhőmérsékletüket és oxigénfelhasználásukat a hideg, oxigénszegény környezetben, mint az alacsonyabban élő társaik.

Izomsejtjeik tele vannak mitokondriumokkal, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy hosszabb ideig fenntartsák a hőtermelő aktivitást.

Ez a fokozott teljesítőképesség lehetővé teszi, hogy az egerek magas oxigénfelhasználási szintet tartsanak fenn, ami létfontosságú a fagyos környezetben történő hőtermeléshez.

Az állatok emellett sokkal jobban támaszkodnak a zsírokra energiaforrásként. Ez sokkal hatékonyabban biztosít energiát mind a reszkető izmoknak, mind a hőtermelő szövetek számára.

Forrás: Phys.org

Magazin ajánló: