Szerző: Bodor-Zanker Angéla

A globális kereskedelem és a klímaváltozás hatására viszont már olyan trópusi fúrólegyek is fenyegethetik a hazai gyümölcstermesztőket, mint a keleti gyümölcslégy (Bactrocera dorsalis) vagy a Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata).

A harmatlégyfélék (Drosophilidae) családjába tartozó közönséges ecetmuslicával (Drosophila melanogaster) szemben a pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) nem a már sérült, túlérett vagy rothadó gyümölcsöt támadja, hanem az egészséges, érésben lévő terméseket. Magyarországon először 2012-ben azonosították, 2014. óta tömegesen jelen van, és 2016. nyár végén a bogyósokban országszerte – különösen Nógrádban – károsított, málnában pedig már 90%-os kárt is okozott. A bogyóskultúrák mellett – a várakozásoknak megfelelően – a cseresznyének és a meggynek is veszélyes károsítójává vált, különösen a hűvösebb, csapadékosabb években.

A Drosophila-fajok nemzedékenként akár 45 kilométert is képesek repülni, ugyanakkor nagyobb távolságokra elsősorban fertőzött gyümölcsöket tartalmazó szállítmányokkal jutnak el. Magyarországon 2012 őszén, az M7-es autópálya mentén kihelyezett almaecetes csapdákban találták meg az első példányokat. A faj Ázsiából került Európába, ahol rendkívül gyorsan elterjedt. Ez a gyors terjedés jól mutatja, hogy a globalizált kereskedelem és a klímaváltozás együttesen milyen mértékben képes felgyorsítani az inváziós kártevők megjelenését és megtelepedését.

De mi a helyzet más, gyümölcstermő növényeket veszélyeztető gyümölcslegyekkel?

A fúrólégyfélék (Tephritidae) életciklusa fajonként és éghajlattól függően változik. A nőstények általában a gyümölcsök és zöldségek héja alá rakják tojásaikat, többnyire az érés időszakában. A kikelő lárvák a növényi szövetekkel táplálkoznak, amitől gyorsan romlik a termés minősége. A kártevő fejlődési ciklusa tojás, lárva, báb és imágó stádiumból áll, és általában 1-2 hónapot vesz igénybe. Egyes fajok kifejlett alakban telelnek át, és akár 11 hónapig is élhetnek. A nőstények életük során több száz vagy akár több ezer tojást is lerakhatnak.

A leggyakoribb károsító fajok

A Földközi-tengeri gyümölcslégy (Ceratitis capitata) neve ellenére világszerte elterjedt, Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában, Európában és Amerikában egyaránt megtalálható.

A mexikói gyümölcslégy (Anastrepha ludens) főként Mexikóban, Közép-Amerikában és az Egyesült Államokban okoz súlyos károkat, különösen a mangó, a grapefruit és más citrusfélék ültetvényeiben.

A keleti gyümölcslégy (Bactrocera dorsalis) Ázsiában őshonos, de mára Afrikában és az Egyesült Államok egyes területein is megjelent. Korábban több külön fajként írták le (pl. B. papayae, B. philippinensis), de ma már egyetlen, több mint 75 fajból álló fajkomplexként kezelik. A Bactrocera nemzetséghez több mint 600 faj tartozik, amelyek közül jelentős gazdasági kárt 50-60 faj képes okozni, például a Bactrocera dorsalis mellett a Bactrocera oleae („olajbogyólégy”), Bactrocera zonata („barack-gyümölcslégy”) vagy a Bactrocera cucurbitae („dinnyelégy”).

A keleti gyümölcslégy tojásai enyhén hosszúkásak és fehérek, a lárvák szintén fehérek, és akár 11 milliméter hosszúságúra is megnőhetnek. A kifejlett egyedek megjelenése változatos, de általában két jellegzetes fekete csík figyelhető meg a potrohon. Különösen súlyos károkat okoz a mangó és a papaya esetében.