Tillandsia – a levegő növénye
A broméliafélék családjába tartozó tillandsiák (Tillandsia spp.) valóban képesek föld nélkül élni. A természetben fák ágain, sziklákon vagy akár telefonvezetékeken kapaszkodnak meg anélkül, hogy élősködnének gazdanövényeiken. Vizet és tápanyagokat különleges pikkelyszőreiken keresztül vesznek fel a levegőből. Emiatt nincs szükség virágföldre, elegendő egy dekoratív faágra, parafadarabra vagy kagylóra rögzíteni őket. Hetente egyszer érdemes 20–30 percre langyos vízbe meríteni a növényt, majd alaposan lerázni róla a vizet, hogy ne maradjon nedvesség a levelek között.
A jerikó rózsája néven árusított növények közül leggyakrabban a a Selaginella lepidophylla kerül a boltokba. Ez a sivatagi faj teljes kiszáradás után barnára zsugorodik, labdaszerűen összegömbölyödik, majd amikor vízbe helyezik, néhány órán belül ismét kinyílik és valamennyire kizöldül. Ez a látvány szinte varázslatnak tűnik, pedig csupán rendkívül fejlett túlélési stratégia. A növényt nem szabad folyamatosan vízben tartani.
Vénusz légycsapója – a rovarevő csoda
A Vénusz légycsapója (Dionaea muscipula) talán a legismertebb húsevő növény. Módosult levelei csapdaként működnek, amelyek néhány tizedmásodperc alatt összezáródnak, ha egy rovar hozzáér az érzékelő szőrökhöz. Bár különlegesnek tűnik, gondozása nem túl bonyolult. Kizárólag esővízzel vagy ioncserélt vízzel ajánlott öntözni, mivel a csapvíz ásványi anyagai károsíthatják. Tápoldatozni nem szabad, hiszen természetes élőhelyén is tápanyagszegény talajban él. Világos, napos helyen fejlődik szépen, télen pedig nyugalmi időszakot igényel. És milyen menő hogy legyekkel lehet etetni…
Szarvasagancspáfrány – élő trófea a falon
A szarvasagancspáfrány (Platycerium bifurcatum) különleges levélformájáról kapta a nevét. Az idősebb levelek valóban egy szarvas agancsára emlékeztetnek, ezért gyakran falra rögzítve vagy függesztve nevelik. A természetben fák törzsén él, ezért epifita növénynek számít. Nem parazita, csupán támaszként használja a fákat. Lakásban is jól érzi magát világos, szórt fényű helyen. Közepes páratartalom mellett is szépen fejlődik, öntözni pedig elegendő akkor, amikor a termesztőközeg már majdnem kiszáradt.
