Korallkaktusz – két növény különleges találkozása
Szintén nem kaktusz – csak nevében… A korallkaktusz (Euphorbia lactea ‘Cristata’) valójában oltott növény. Az alsó rész egy erőteljes növekedésű kutyatejfaj, amelyre egy hullámos, fodros felső részt oltanak. Az eredmény olyan, mintha egy színes korall vagy tengeri élőlény nőne a cserépben. Fehér, rózsaszín, zöld vagy bíbor árnyalatokban is előfordul. Gondozása egyszerű: sok fényt igényel, de a nyári tűző naphoz fokozatosan kell hozzászoktatni. Kevés vízzel is beéri, a túlöntözés azonban könnyen gyökérrothadást okoz.
Ceruzakaktusz – a minimalista különlegesség
Milyen meglepő: botanikailag ez sem kaktusz… A ceruzakaktusz (Euphorbia tirucalli) vékony, hengeres hajtásairól kapta a nevét. Levelei alig észrevehetők, ezért úgy tűnik, mintha zöld ceruzákból állna. Botanikai szempontból ez a fillokladium jelensége, ami egy klorofilltartalmú szár, amely a lomblevelekhez hasonlóan asszimilál és párologtat – lévén levelek alig találhatók rajta.
Idősebb példányai akár kétméteresre is megnőhetnek, napos helyen pedig a hajtások narancssárga vagy vöröses árnyalatot ölthetnek.
Alocasia ‘Dragon Scale’ – sárkánypikkely a nappaliban
Az Alocasia baginda ‘Dragon Scale’ az utóbbi évek egyik legnépszerűbb különlegessége. Vastag, domború levelei valóban egy sárkány pikkelyeire emlékeztetnek, a sötét erezet pedig tovább fokozza ezt a különleges hatást. A növény világos, szórt fényben fejlődik a legszebben, és a magas páratartalmat kedveli. Földjét enyhén nyirkosan kell tartani, de a pangó vizet nem viseli el. Bár valamivel több odafigyelést igényel, mint egy pozsgás növény, megfelelő körülmények között hosszú éveken át az otthon egyik leglátványosabb dísze lehet.
Valóban zenére táncol?
A táncoló növény (Codariocalyx motorius, régebbi nevén Desmodium gyrans) Dél- és Délkelet-Ázsiából származik, és a világ egyik legkülönlegesebb növénye. Azért kapta a táncoló növény nevet, mert apró oldallevelei folyamatosan mozognak, mintha táncolnának. A levelek mozgását nem a szél okozza, hanem a növény saját sejtjeiben végbemenő nyomásváltozás. A levélnyél tövén található speciális sejtek (pulvinuszok) gyorsan változtatják víztartalmukat, ettől a levelek fel-le, illetve körkörösen is képesek mozogni. Ez a jelenség szabad szemmel is jól megfigyelhető, különösen meleg, 25–35 °C-os környezetben.
Régebben több kísérlet is készült, amelyek szerint a növény erősebb hangokra vagy rezgésekre intenzívebb levélmozgással reagálhat. Emiatt terjedt el az a legenda, hogy zenére táncol. A mai kutatások azonban azt mutatják, hogy a levelek mozgását elsősorban a hőmérséklet, a fényviszonyok és a növény saját belső biológiai órája szabályozza. Az erős hanghullámok vagy rezgések (hangos dübörgő zene) esetenként befolyásolhatják a mozgást, de nincs meggyőző tudományos bizonyíték arra, hogy a növény felismerné vagy élvezné”a zenét. Vagyis nem a dallamra táncol, hanem bizonyos körülmények között a hang okozta rezgések fokozhatják a már egyébként is meglévő levélmozgást.
A táncoló növény világos, de nem tűző napos helyet kedvel. Melegigényes faj, ezért egész évben legalább 20 °C körüli hőmérsékletet igényel. Földjét érdemes egyenletesen enyhén nedvesen tartani, de a pangó vizet nem viseli el. A magas páratartalom és a rendszeres tápoldatozás elősegíti a gyors növekedést. Lakásban általában 60–100 centiméter magas bokorrá fejlődik, nyáron pedig apró, lilás virágokat is hozhat.
