Fél évszázada munkások milliói ismétlik ugyanazt a feladatot Észak-Kína sivatagaiban: alkar hosszúságú vékony gallyakat szúrnak a mozgó homokba, először egy sorban, majd arra merőlegesen újabb sorokat alakítanak ki, így fokozatosan rácsszerkezetet hoznak létre. Ezután minden kis négyzet közepére facsemetét ültetnek – írja a Phys.org.

A „szalma sakktábla” (straw checkerboards) néven ismert módszer egyszerű, ugyanakkor széles körben alkalmazott technika a homokdűnék szél elleni stabilizálására. Az öntözőrendszerrel biztosított víz segítségével a növények könnyebben meggyökeresednek.

A homokot borító hatalmas rácsháló Kína évtizedek óta zajló elsivatagosodás elleni programjának jelképe lett. A kezdeményezés hivatalos neve Három Északi Védőerdő Program (Three-North Protective Forest Program), de gyakran Zöld Nagy Falnak (Green Great Wall) is nevezik.

Hosszú időn keresztül az aszály, a túllegeltetés és a mezőgazdasági művelés következtében eltűnt a növényzet, romlott a talaj állapota, és a területek kiszolgáltatottá váltak a szélnek, valamint a homokviharoknak. A terület ilyen jellegű, fokozatos leromlását nevezik elsivatagosodásnak. Az észak-kínai elsivatagosodott területek kiterjedése 2000-ben érte el a csúcspontját, azóta pedig évente több mint 1000 négyzetkilométerrel csökkent az állami média által közzétett adatok szerint.

Közel fél évszázada zajlik, de még sok munka van hátra

A kínai kormány szerint az 1978-ban indított program kulcsszerepet játszott abban, hogy az ország csaknem felét lefedő hatalmas térségekben a terjedő sivatag és visszahúzódó lakosság állapotát felváltsa a terjedő zöld és visszahúzódó sivatag. A program keretében telepített erdők összesen már 500 ezer négyzetkilométert borítanak.

– mondta Barron Joseph Orr, az ENSZ Elsivatagosodás Elleni Egyezményének vezető tudósa. Az Associated Pressnek küldött válaszában azt írta, hogy az elsivatagosodás visszafordítása lehetséges, ha azt a hosszú távú fejlesztési stratégiák részévé teszik.

A világ más részein is indultak hasonló kezdeményezések. Afrikában például 2007-ben indították el azt a projektet, amely több országon átnyúló fasor telepítésével kívánja feltartóztatni a Szahara terjeszkedését.

Hogyan mérhető a Zöld Nagy Fal sikere?

Zhu Jiaojun, a Kínai Tudományos Akadémia Alkalmazott Ökológiai Intézetének kutatója hosszú évek óta foglalkozik a program megvalósításával és irányításával. Kutatócsoportjának hosszú távú megfigyelései szerint 2000 óta Kína elsivatagosodott területeinek nagysága összességében mintegy 10 százalékkal csökkent, míg a súlyosan vagy rendkívül súlyosan elsivatagosodott területek kiterjedése több mint 40 százalékkal esett vissza. A program által érintett térség erdősültsége az 1978-as mintegy 5 százalékról 2022-re 14 százalékra nőtt.

„Az elsivatagosodás elleni küzdelmet és az erdők helyreállítását össze kell kapcsolni a helyi emberek megélhetésével, hogy a közösségek ne úgy tekintsenek a gazdasági fejlődésre és a természetvédelemre, mint egymást kizáró célokra” – mondta Zhao Zhong, a program egyik kezdeményezője.

Barron Joseph Orr egyetértett azzal, hogy a helyreállítási programok sokkal nagyobb eséllyel járnak sikerrel, ha úgy alakítják ki őket, hogy a helyi közösségek gazdasági előnyökhöz is jussanak.

Zhu szerint a projekt egyik legfontosabb kérdése az, hogyan lehet hosszú távon fenntartani az eredményeket akkor is, ha csökken az emberi beavatkozás és az állami finanszírozás mértéke.