Szerző:
Molnár Balázs

Ezek a jellemzően mindössze 5-15 centiméteres hüllők apró méretük ellenére komplex, izgalmas ökoszisztémát képesek a szobánkba varázsolni, mivel származási helyük rendkívül változatos, egészen a sivatagok forró homokjától a trópusi esőerdők sűrű lombkoronájáig terjed.

Mégis számos közös vonásuk van a terráriumi tartás szempontjából. A legszembetűnőbb természetesen a kis helyigény. Ez mindössze egy 30x30x45 centiméteres vagy egy 45x45x30 centiméteres terráriumot jelent, ami sok kistestű fajnak élethossziglan elegendő teret biztosít. Fenntartási költségeik a kisebb élettér és a kevesebb táplálék miatt alacsonyabbak, bár a megfelelő induló felszerelés, mint a speciális világítás, párásító, komolyabb beruházást igényelhet.

Táplálkozásukat tekintve mindannyian kisméretű eleséget igényelnek, például muslicákat, ugróvillásokat és apró tücsköket, bár a trópusi fajok menüjét speciális gyümölcspéppel is ki kell egészíteni. Szaporodásuk is hasonló mintát követ, hiszen a nőstények méretükből fakadóan egyszerre általában csak egy-két apró tojást raknak. Nézzük meg specifikusabban is néhány fajon keresztül, hogy kikről is van szó.

A trópusok legnépszerűbb képviselője

A trópusi fajok egyik legismertebb és legérdekesebb képviselője a mindössze 8-10 centiméteres gyászosgekkó (Lepidodactylus lugubris). Ez az éjszakai életmódot folytató, karcsú, barnás-bézs színű állat igazi túlélőművész, amit egy egészen elképesztő biológiai sajátosságnak köszönhet. A faj partenogenetikus, azaz szűznemző (ezt egy korábbi cikkemben már részletesen bemutattam).

Ez annyit takar, hogy a populáció szinte kizárólag nőstényekből áll, akik hímek jelenléte nélkül, önmagukat klónozva raknak életképes tojásokat. Kifejezetten szociális lények, és gyakran hallatnak halk, csipogó hangokat, amikor a legjobb búvóhelyeken vitatkoznak. Tartásukhoz egy magas, sűrűn növényesített, trópusi klímájú, 70-80 % közötti páratartalmú terrárium szükséges, amelynek teljesen szökésbiztosnak kell lennie, mert a legkisebb résen is képesek meglógni (sajnos ezt már saját magam is tapasztaltam).

Szaporodásuk során egy-két kemény héjú tojást ragasztanak az üvegre vagy a faágakra, amiket lehetetlen sérülés nélkül eltávolítani és nem is kell, így azok a terráriumban tudnak kikelni. A faj legnagyobb előnye a rendkívül aktív, társas viselkedésük, hátrányuk viszont éppen a szűznemzésből fakad. Elképesztően gyorsan túlszaporodhatnak, így a gazdának folyamatosan gondoskodnia kell a szaporulat felelős elhelyezéséről.

Különleges megjelenés

Ha valaki egy igazi, színpompás állatot szeretne a növények közé, akkor a tanzániai kék nappaligekkó (Lygodactylus williamsi) a tökéletes választás számára. Ez a nagyjából 8 centiméteres apróság nappali életmódot folytat, és míg a nőstények olajzöldek vagy bronz színűek, a hímek lélegzetelállító, neonfényű kék színben pompáznak.

Különleges érdekességük, hogy a vadonban (egyetlen apró tanzániai erdőben) kritikusan veszélyeztetettek az illegális befogások és az élőhelypusztulás miatt, ám fogságban ma már sikeresen tenyésztik őket. Mivel nappal aktív fán lakók, tartásuk technikai szempontból igényesebb a gyászosgekkóékhoz viszonyítva. Elengedhetetlen számukra a megfelelő UVB-világítás a kalcium beépüléséhez, valamint a 25-28 Celsius-fokos hőmérséklet, egy 32 fokos melegedőponttal. Étrendjük megegyezik a gyászosgekkókéval. A terráriumban sok mászófelületet és vékony bambuszcsöveket igényelnek, ahová a nőstények előszeretettel rejtik el két tojásukat is.

Sivatagi túlélő

A trópusi esőerdők párás világa után a sivatagi környezet kedvelőinek az egyiptomi homokigekkó (Stenodactylus petrii) nyújt teljesen más, de izgalmas alternatívát. Ez a 6-8 centiméteres, éjszakai, talajlakó gekkó hatalmas, macskaszerű szemeivel, vékony lábaival és homokszínű mintázatával tökéletesen alkalmazkodott a sivatagi élethez.

Bár a forróságban élnek, a legforróbb nappali órákat saját maguk által ásott, hűvösebb homoküregekben töltik. Vadászatukat érdemes megfigyelni, ahogy pici lábaikon szinte „lábujjhegyen”, a testüket magasan tartva, hihetetlen sebességgel vetik rá magukat a zsákmányra. Számukra egy horizontális, szélesebb terrárium szükséges, finom homokréteggel, ami alul enyhén nedves, hogy az üregek ne omoljanak be.

Tisztán rovarevők, és bár magas páratartalomra nincs szükségük, nappal 32-35 fokos meleget igényelnek. Tojásaikat a nőstények mélyen a homokba ássák. Hatalmas előnyük, hogy csoportban is békésen tarthatók. Hátrányuk viszont, hogy éjszakai állatok lévén a nappalt szinte teljes egészében elásva töltik, így olyankor egy látszólag üres homokozót bámulunk.

Szerző:
Molnár Balázs