A nagy és megbízhatatlanul működő rádiók vezetékei könnyen megsérültek, kiépítésük ráadásul időigényes és veszélyes feladat volt a lövészárkokban, ezzel szemben a postagalambok olcsók voltak, pontosak és megbízhatóak. Ezek a madarak akár 15 órát is képesek megtenni egy nap alatt megszakítás nélkül, 1000 kilométert repülve. Az üzeneteket rendszerint egy apró kapszulában rögzítették a galamb egyik lábára. Az amerikaiak híradó hadteste közel 600 postagalambot alkalmazott távközlésre, köztük azt a Cher Amit, aki 194 amerikai katona életét mentette meg az első világháborúban.
1918, Meuse–Argonne offenzíva
Az ütközetben 1,2 millió amerikai katona vett részt, és az Egyesült Államok legnagyobb veszteséggel járó hadművelete volt a mai napig. Több mint 26 ezer katona halt meg a harcokban. Az offenzívában részt vett az úgynevezett Elveszett Zászlóalj, vagyis az 554 katonából álló 77. amerikai hadosztály is, amit Charles W. Whittlesey őrnagy vezetett. Október 2-án a 77. hadosztály az Argonne-erdő belsejébe nyomult, majd a német vonalak mögött rekedve napokon át tartották állásaikat a túlerővel szemben, minden utánpótlástól és erősítéstől elzárva. Helyzetüket tovább nehezítették saját csapataik azzal, hogy az amerikai nehéztüzérség tévedésből a saját embereit kezdte el lőni, ez a baklövés a 77. hadosztály harminc katonájának életébe került.
Whittlesey és embereinek esélyük sem volt a kelepcéből elmenekülniük, ezért az őrnagy postagalambokkal próbálta elérni a parancsnokságot. A németek is tudták, hogy a galamboknak milyen fontos információközlő funkciója van, ezért megpróbálták lelőni őket. Így történt ez a 77. hadosztály galambjaival is, akik közt ott volt az a Cher Ami, aki a legtöbb rendelkezésre álló, hiteles forrás szerint eljutott a parancsnokságig, megadva az Elveszett Zászlóalj helyzetét. A legenda szerint Cher Ami volt a hadosztály végső reménye, az utolsó postagalamb, amit útnak tudtak indítani. A tollas hős azonban nem ért sértetlenül célt. Hallani lehetett olyan mendemondákról, hogy voltak olyan szárnyon lőtt galambok, akik lábon jutottak el a célállomásig. Cher Ami rajtuk is túltett. Felszállása után nem sokkal mellkason lőtték, földre zuhant, de ismét felszállt, és 40 kilométert repült harminc perc alatt a parancsnokságig. A katonai orvosoknak sikerült megmenteniük az életét, de a jobb lábát elveszítette, és az egyik szemére megvakult. Cher Aminek köszönhetően, 1918. október 8-án a 77. hadosztályból 194 katona jutott vissza élve a saját lábán az amerikai vonalak mögé.
Hadikereszttel tüntették ki
Cher Ami 1919 júniusában pusztult el az offenzívában szerzett sérüléseinek következtében. Testét a Smithsonian Intézet kapta meg, ahol a kor szokásainak megfelelően arzénnal preparálták. Cher Amit több mint egy évszázadig láthatták a látogatók a Smithsonian múzeumban, majd 2023-ban elszállították onnan a New York-i Carnegie Hallba, egy kiállításra. Az átszállítás előtt restaurálták a testét, helyreállították a korábban eltört nyakát, és kijavították a sérült részeket.
Cher Amiről sokáig úgy hitték, hogy nőstény – innen a neve is –, de egy 2021-ben végzett DNS-vizsgálat kimutatta, hogy valójában hím volt. A hősiességéért még 1918-ban megkapta a Croix de Guerre, vagyis hadikereszt kitüntetést.
